HTML

Európa

2011.12.09. 11:06 :: margithid

Európa Földünk egyik kontinense, amelynek határai nyugaton az Atlanti-óceán, északon a Jeges-tenger, keleten az Urál hegység, az Urál folyó és a Kaszpi-tenger, délkeleten a Kaukázus és a Fekete-tenger, délen pedig a Földközi-tenger. Európa Ázsiával együtt alkotja Eurázsiát, amelynek Európa a nyugati egyötöd részét teszi ki. Terület szerint Európa a második legkisebb kontinens, 10 508 000 négyzetkilométerrel, amivel kissé meghaladja Ausztrália területét. Így az összes szárazföld közel egytizenötödét teszi ki. Népesség alapján a negyedik helyen áll Ázsia, Afrika és Amerika után. 2001-ben Európa népességét körülbelül 666 és fél millió főre becsülték, ami a Föld népességének egyhetede. Az európai civilizáció a gyarmatosítás és az európai népek kivándorlása révén más kontinensekre is kiterjedt, így az európai kultúrkör fogalma Európán kívül az észak-amerikai geopolitikai régió, valamint Ausztrália és Új-Zéland kultúráját is magában foglalja. Homérosz szerint az Európa név (görögül: Ευρώπη, ejtsd: európé) eredetileg Közép-Görögország neve volt. Később egész Görögországot így nevezték, végül i. e. 500 körül a Görögországtól északra fekvő összes területet is. Az Európa szó eredetét leggyakrabban a görög eurüsz (széles) és opsz (arc) szavakra vezetik vissza. Más vélemények szerint a szó sémi eredetű, és az ereb (naplemente) szóból eredhet – közel-keleti nézőpontból a nap a nyugaton elterülő földek mögött nyugszik le. Egyébként a szintén hasonló latin eurus szó a keleti szelet jelenti. A görög mitológia elbeszélése szerint Európé föníciai királylány volt, akit Zeusz bika alakjában rabolt el. Európa a Föld északi és keleti félgömbjén elterülő kontinens. Kis része átnyúlik a nyugati félgömbre is. Rajta halad át a kezdő hosszúsági kör. Keleten szorosan összefügg Ázsiával. Közös nevük Eurázsia. A kontinens Észak-, Dél-, Nyugat-, Kelet- és Közép-Európára osztják. Európa partvonala a legtagoltabb a kontinensek közül. Nagy félszigetei: Skandináv-, a Pireneusi-, az Appennini- és a Balkán-félsziget. Szárazföldre benyúló legnagyobb tengerei: a Balti-, az Adriai- és az Égei-tenger. Szigetei közül az Atlanti-óceánban a távolabb fekvő Izland és a Brit-sziget a legjelentősebbek. A Földközi-tenger szigetei közül a legnagyobbak: Korzika, Szardínia és Szicília. A Balti-tenger legnagyobb tengeröble a Botteni-öböl. Európa partjait a Skandináv-félszigeten és Brit-szigetek ÉNy-i vonalán hosszú, keskeny, mély, meredek falú, elágazó tengeröblök: a fjordok csipkézik. Völgyeiket eredetileg a folyók rajzolták ki. A jégkorszaki jégtakaró tengerbe nyúló gleccserei tovább mélyítették a völgyeket, és ezek a jég elolvadása után öblökké váltak. Kijáratuknál számtalan sziklasziget található. Egészen más a Balti-tenger partvidéke, ahol a tenger építő munkát végez. A lapos parton a hullámok kifutnak a szárazföldre. A partok előtt lerakott hordalékokból homokgátak -turzások - keletkeznek. A turzások néhol tengeröblökké zárnak el: ezek a lagúnák. A partra sodort homokot a szél munkálja tovább. Dűnékbe halmozza, és – növényzet híján – tovább is vándoroltatja. Ismét más képet mutatnak a partok az Atlanti partvidéken. Itt a magaspartokat a tengerjárás és a hullámverés állandóan pusztítja. Európa legrégebbi területe a Balti-ősföld. A földtörténet folyamán merev kéregdarabként állt ellen a szerkezeti mozgásoknak, de erősen lepusztult. Így ásványkincsei a felszín közelébe kerültek, ezért könnyen bányászhatók. Ilyenek a vasérc, nikkelérc, rézérc. Az ősföld kőzetanyaga a Finn-tóvidék területén bukkan a felszínre. Az óidőben óceánok semmisültek meg, és hatalmas hegységrendszerek emelkedtek a Föld felszínén. Legnagyobb ívük a Kaledóniai- és a Variszkuszi-hegységrendszer volt, amely ma a legtöbb európai röghegység alapja. Peremük övezetében gazdag kőszéntelepek képződtek. A kontinens óidőben keletkezett, ma már rögökre töredezett, lepusztult hegységei: a Skandináv-hegység, a Brit szigetek hegységei, a Francia-, a Lengyel-, a Német-középhegység, a Cseh-medence peremhegységei, a kontinensválasztó Urál és hazánkban a Velencei-hegység. A középidő ismétlődő tengeri elöntései során Európa területén vastag üledékrétegek rakódtak le. Befedték az ősföld egyes részeit, belegyűrődtek a felboltozódó hegyláncokba, kitöltötték a medencéket. Belőlük később lépcsős felszínek is kialakultak. Az időközben visszahúzódó tengerek öblei a folyók alföldekké töltögették fel. A középidő üledékes kőzetei: a homokkő, a mészkő és a dolomit. Ekkor keletkezett a kősó, a kőolaj, a földgáz és a szárazföldeken a bauxit is. Az újidő harmadidőszakának legnagyobb eseménye az eurázsiai-hegységrendszer felgyűrődése volt. Hegységei Európában: a Pireneusok, az Alpok, az Appenninek a Kárpátok, a Dinári-hegység, s Balkán-hegység és a Kaukázus. A harmadidőszakból származnak a kontinens legnagyobb barnakőszéntelepei, de ekkor képződött a kőolaj és a földgáz túlnyomó része is. Az újidő negyedidőszakában a felszínt a kontinens északi részén többször is előrenyomuló jégtakaró formálta. Vastagsága néhol a 2000 m-t is meghaladja. Legnagyobb kiterjedése idején lenyúlt az é.sz. 50°-áig. Lassú mozgásával lecsiszolta a felszínt, és tómedencék ezreit mélyítette ki. Így alakultak ki a Skandináv-hegység jég gyalulta fennsíkjai, a Kelet-európai-síkság hátságokkal tarkított tökéletlen síksága és a Finn-tóvidék. Délen a jégtakaró visszamaradt törmelékei halmozódtak fel a morénavidékeken. Ilyen területek a találhatók a Kelet-európai-síkság északi részén, a Germán-alföldön és a Lengyel-alföldön. A hidegre forduló éghajlat alatt a jégtakaró környéki magashegységek a hóhatár alacsonyabra kerülése miatt szintén eljegesedtek. A területekről lecsúszó gleccserek és a jég csiszoló munkáját csipkézett hegygerinceik, merész csúcsaik máig is őrzik. Az erős, száraz szelek a jégtakarótól délre fekvő síkságokon hatalmas porfelhőket kavartak. A leülepedő porból később lösztakarók képződtek. Ilyen van pl.: a Kelet-európai-síkság déli részén. A szél a folyók hordalékkúpjából kifújt homokot is elszállította, szétterítette vagy futóhomokként vándoroltatta. Az utolsó jégkorszak után a jég súlyától megszabadult kontinens emelkedni kezdett. Ez módosította a partvonal lefutását. Fokozatosan kialakultak a mai alföldek és a vízhálózat is. Izland szigetét a lemezhatárok nyugtalan földjeként is szokták nevezni. Izland Európa második legnagyobb szigete. A tűz és jég országaként is szokták emlegetni. Területe az Észak-atlanti-hátság tengerszint fölé emelkedő nyúlványán született: az Eurázsiai- és az Észak-Amerikai-tábla távolodó lemezeivel. A lemezmozgások miatt nyugtalan föld 140 tűzhányóból kb. 30 ma is működik. Legnagyobb vulkánja a Heklának és társainak a kitörései nemcsak a belső lakatlan területekre, hanem a part menti vidékekre is lávát és hamuesőt zúdítanak. A sok apró gejzír és egyéb meleg forrás is a vulkanizmus következménye a szigeten. A kőzetek közötti repedésekbe beszivárgó víz ugyanis - a felszín közeli forró vulkáni anyagok hatására - gyorsan felmelegszik, és a mélybe jutva nagy nyomás alá kerül. Időszakonként aztán forró szökőkútként, gejzírként tör a magasba. (Meleg vizükkel melegházakat, szabadtéri fürdőket fűtenek és energiát termelnek.) A sziget a jég országa is (Izland= jeges föld). Területének több mint tizedét hatalmas gleccserek borítják. A rájuk hulló lávától megolvadva gyakran hatalmas árvízeket okoznak. Európa folyóinak többsége az Atlanti-óceánba és a Földközi-tengerbe, illetve melléktengereikbe viszi vizét. A nyílt óceánba ömlő folyók általában tölcsértorkolatúak, míg a Földközi-tengerbe igyekvők deltát építenek. Európa legnagyobb folyója a Kaszpi-tengert deltatorkolattal elérő Volga. Vízgyűjtője, a Kelet-európai-síkság keleti része lefolyástalan terület. A síkság másik két folyója, a Dnyeper és a Don a Fekete-tengerbe ömlik. Közép-Európa fő folyója a Duna. Közel 3000 km-t fut be, míg deltája eléri a Fekete-tengert. Nyugat-Európa két leghosszabb folyója a Rajna és az Elba. Az előbbit csatorna köti össze a Dunával. Az Atlanti-óceánt közvetlenül éri el a Loire és a Tajo. Dél-Európa Földközi-tengerbe ömlő folyói általában kisebbek. Közöttük legjelentősebb a Rhône, a Pó és az Ebro. Európa területén sok a tó. Északon a jégvájta mélyedéseket töltik ki. A kelet-európai síkság legnagyobb tava, a Ladoga-tó is így keletkezett. A magashegységekben található apró, kristálytiszta vizű tavak, a ,,tengerszemek,, medencéit is jég vájta ki. A jégárak morénasáncai gátolták el az Alpok peremén Európa legszebb tavainak füzérét. (Tagjai pl.: a Garda-tó, a Largo Maggiore, a Comói-tó.) Süllyedékben keletkezett Közép-Európa legnagyobb tava, a Balaton. Európa mérsékelt övezetében a nyugati szelek hatása a szárazföld belseje felé egyre csökken. Emiatt módosul a természetföldrajzi tényezők változásának általában É-D-i iránya. Az óceáni éghajlatú tájakon, az Atlanti-óceán partvidéke a természetes növénytakaró a lombhullató erdő tölgyesekkel, bükkösökkel. Helyükön ma már többnyire rétek, legelők szántókat találunk. Az erdők alatt barna erdőtalajok képződtek. Az állatvilág a szárazföldi éghajlatú tájakkal jórészt azonos. A folyók bővizűek és egyenletes vízjárásúak. Az óceántól távolodva, kelet felé az éghajlat nedves kontinentális. Az óceáni éghajlatnál melegebb nyarak, hidegebb telek jellemzik. A csapadék kevesebb, és a legtöbb nyár elején hullik. (Hazánk éghajlata is ilyen.) A természetes növénytakaró a lombhullató erdő, mely a szárazföld belseje felé ligetes mezőségekké ritkul. Állatvilágát sünök, vakondok, pockok, mókusok, egerek, nyulak, őzek, vadmacskák adják. Jellemző talaja: a barna erdőtalaj. A belső területeken a száraz kontinentális éghajlat alakult ki. Itt már nagyobb az évi közepes hőingás, a csapadék pedig egyre kevesebb. A természetes növénytakaró az erdős és füves puszta. Alattuk mezőségi talajok (feketeföld) képződtek. A kontinentális területek természetes növénytakarójának helyét ma már többnyire szántóföldek foglalják el. A folyók vízjárása az egyenlőtlen csapadékleoszlás miatt, ingadozó. A meleg mérsékelt övben Európában mediterrán éghajlat van. A nyár forró és száraz. Ősszel és télen az óceán felől fújó nyugati szél csapadékot hoz. A folyók a száraz időszakban szinte kiszáradnak, télen áradnak. A természetes növénytakaró, a keménylombú erdőket sok helyen kiirtották. Helyüket szúrós, örökzöld cserjék foglalják el. A erdők alatt fahéjszínű talaj és terra rossa (vörösföld) képződött. Az állatvilág átmeneti jellegű, fajai a szomszéd területekkel azonos. Európa hideg mérsékelt övének tajga éghajlata a sarkkörtől délre húzódik. Ez a Föld legnagyobb összefüggő területű fenyőerdeje. A 30–40 m magas, oszlopszerű vörös- és cirbolyafenyők között különféle prémes állatok (coboly, hermelin, ...), ragadozók rejtőzködnek. A kontinens viszonylag kis területén, a sarkkör tájékán megtalálható a hideg övezet és természetes növényzete, a tundra is. A magashegységekben hegyvidéki az éghajlat. Sok európai állatfaj nálunk őshonos, de nem mindegyik európai állat (földközi-tengeri vakond, pávaszemes gyík, mór teknős, barlangi vakgőte, szirtifogoly, pireneusi pézsmacickány stb.). Hazánkban a legtöbb madárfaj védett, viszont minden hüllő- és kétéltűfaj védett. Európa kulturális és gazdasági fejlődése egészen a bronzkorig nyúlik vissza. A nyugati kultúrák forrásának általában az ókori görögöket tekintik. A Római Birodalom évszázadokon keresztül birtokolta a kontinens mintegy felét. Bukása után a fejlődés hosszú időre szinte teljesen megállt, abban a korban, amit a felvilágosodás gondolkodói a sötét kornak, a mai történészek pedig egyszerűen középkornak neveznek. Ebben az időszakban kis közösségek, például kolostorok őrizték féltve a nehezen megszerzett tudást. Ez a korszak a reneszánsszal ért véget, amikor a felfedezések és a tudomány fejlődésének korszaka következett. A 15. századtól az európai nemzetek – különösen Spanyolország, Portugália, Franciaország és Anglia – hatalmas birodalmakat építettek, afrikai, amerikai és ázsiai gyarmatokkal. Az ipari forradalom Európában a 18. században kezdődött, és általános gazdagodáshoz, valamint a népesség növekedéséhez vezetett. A második világháború után, egészen a hidegháború végéig, Európa két nagy politikai és gazdasági tömbre osztódott: kommunista országokra Közép- és Kelet-Európában, és kapitalista országokra Nyugat-Európában. 1990 körül a kommunista blokk felbomlott. Európa területét a délről és keletről érkező bevándorlók kezdték benépesíteni. Afrikából mintegy 200 000 éve érte el a kontinens a mai ember (Homo sapiens) első nagyobb terjeszkedési hulláma. Az Ázsiából ideáramló embercsoportok 60-80 ezer éve telepedtek de a földrész területére. A kontinens népessége az újkor elején csak lassan növekedett. A háborúk, a járványok ugyanis folyamatosan tizedelték a lakosságot. A 18. század ugrásszerű ipari fejlődés az életkörülmények jelentős javulást eredményezte. Csökkent a halálozási arány, a népességszám pedig gyors növekedésnek indult. A legerősebb népességgyarapodás idején, az 1900-as években már Európában tömörült a világ népességének 1/4-e. Azóta azonban ez az arány fokozatosan csökken. Sok európai országban - köztük hazánkban is - már fogy a lakosság, és korösszetétele inkább az idősebb korosztály fele tolódik el. A kontinens népsűrűsége sokáig a legmagasabb volt a Földön, de Ázsia már lehagyta. A lakosság egyenlőtlenül oszlik el. Nyugat-Európa sűrűbben lakott. A városok, városkörnyékek összeolvadásával itt is létrejöttek várostömörülések (agglomerációk). Ilyen pl.: a németországi Ruhr-vidék. Alacsony viszont a népsűrűsége Észak- és Kelet-Európában. A történelmi fejlődés Európa lakosságát is igen kevertté tette. A népesség 90%-ának a nyelve mégis közös eredetre vezethető vissza: az indoeurópai nyelvre. Az indoeurópai nyelveket (szláv, germán, újlatin, albán, görög, kelta, balti) beszélők mellett más nyelvcsaládoknak (urálaltáji, finnugor) csak kisebb szigetei vannak. Az Európában élő embertípusok külső megjelenése változatos. Az északon élők magasabbak, bőrük, hajuk, szemük színe világosabb. A déli területek lakói alacsonyabbak, hajuk, bőr- és szemszínük sötétebb. A vallások közül legelterjedtebb a kereszténység. A mohamedánok a Balkán-félszigeten, a zsidók pedig egész Európában szétszórtan élnek. Nyolc ország egy és negyed millió km², 27-28 millió ember; röviden ez Észak-Európa. Területét zömében rokon népek, az egymás nyelvét értő - germánok lakják. Csupán a lakosság 20%-át kitevő finnek és lappok tartoznak finnugor nyelvcsaládhoz. Az észak-európai országok Dánia kivételével ritkán lakottak. A népesség területi feloszlása az éghajlathoz és a megművelhető földterületekhez igazodott. Életszínvonaluk magas, amit termelésük technikai színvonalának, szakmunkás gárdájuknak, minőségi termékeiknek köszönhetnek. Ehhez számos nyersanyagot és energiahordozót külföldről vásárolnak. Észak-Európa gazdaságban mindig fontos szerepe volt a tengernek, és a hajózásnak. A Botteni- és a Finn-öböl vizén kialakuló jégpáncél miatt azonban csak a nyári időszakban közlekedhetnek a hajók. A halászat, a halfeldolgozás exportképes ágazata az országoknak, amihez szorosan kapcsolódik a hajóépítés is. Az északi országok energiaszükségletük nagy részét vízerőművekből nyerik. A természeti adottságaikat (tenger, ásványkincsek, erdők, vízenergia) ésszerűen hasznosítják. Nagyfokú szakosodással, az informatikában, a hírközlésben, az internetcsatlakozások számában sok fejlett európai államot megelőznek. Norvégia a Skandináv-félsziget nyugati részén fekvő ország. Az országban a tengerhajózás évezredes múltra tekint vissza (kezdve a vikingekkel). Ma is hatalmas kereskedelmi flottát tart fönn. A tengerpartja egész évben jelentős halászterület, mert a part mentén haladó meleg tengeráramlás a hideg parti vizekkel keveredve gazdag halzsákmányt biztosít. Az Északi-tenger kőolaj- és földgázlelőhelyeit az 1970-es évektől kutatták fel. Ma Norvégia Európa egyik legnagyobb kőolajtermelője. A sok rövid, de nagy esésű folyók olcsó vízenergiához juttatja az országot. Erre épült a külföldről behozott nyersanyagokat feldolgozó alumíniumkohászat, színesfémkohászat, és elektrokémiai ipar. Egy Svéd felhőkarcoló a Turning Torso, Malmöben Svédország a Skandináv-félsziget nagyobb, keleti részén fekszik. A világháborúk pusztításaitól a semlegessége megóvta az országot, sőt kereskedelmi kapcsolatai fellendülését is segítette. Óriási monopóliumi világszerte elismertek, leányvállalataik termelése sok esetben meghaladja az anyaországban működő gyárakét. Legismertebbek: a golyóscsapágyakat gyártó SKF, az elektrotechnikai berendezéseket gyártó Asea-BB, a gépkocsigyártó Volvo, a híradástechnikában az Ericsson, a háztartási gépek gyártásában vezető Electrolux. Kiemelkedő szerepét a nemzetközi munkamegosztásban a nagy szakképzettséget kívánó, munkaigényes, sokoldalú korszerű gépiparának köszönheti. Ennek alapja a jó minőségű hazai vasérc, amelyből acélt állítanak elő. Jelentős mennyiség jut kivitelre is. Fő vásárlói a Benelux államok és Németország, ahonnan a hajók visszaútjukon kokszot hoznak. A kohászat központjai így a bányavidékekre és a kikötővárosokba összpontosulnak. A vasgyártásnál felhasználják az ócskavasat is. A vegyipar gyógyszereket és robbanóanyagokat gyárt. A főváros, Stockholm mellett üzemel a híres Nobel Művek (gyógyszer- és robbanóanyag-gyártás). A könnyűiparban a faiparé a vezető szerep. Világhírű a svéd gyufagyártás. A bútoripar (az IKEA révén) világméretű üzlethálózattal rendelkezik. Az ,,ezer tó,, országaként emlegetik Finnországot. Területének 2/3-át erdőségek borítják, ez a gazdaság legfőbb természeti erőforrása. Finnország a világ egyik legnagyobb faipari exportőre, nagy fűrészáru-, cellulóz- és papírkivitellel. A Finn-ősföld sokféle ércet, pl.: piritet rejt. Ezek feldolgozása a Botteni-öböl partján fekvő településeken történik. A finn ipar sikerágazata a telekommunikációs rendszerek gyártása, települése, üzemeltetése. A Nokia a mobiltelefonok gyártásában szerzett világelsőséget. Dánia az Északi- és Balti-tenger közti Jylland-félszigeten, és az attól K-re elterülő két nagyobb és több száz kis szigeten foglal helyet. Dánia természeti adottságai a mezőgazdaság számára kedvezőek. területén a 19. század végére kialakult a dán szövetkezeti mozgalom. A föld a parasztok tulajdona, rajta egyénileg gazdálkodnak, de a vetőmagot, műtrágyát, gépeket a szövetkezet biztosítja, mely a termékek feldolgozását és értékesítését is elvégzi. A gazdálkodóktól elvárják a kiváló minőségű árukat, így azok versenyképesek a világpiacon. A dán parasztság korszerű művelési módot (agrotechnikát) alkalmaz. Ezt magas színvonalú szakoktatás és szaktanácsadó szolgálat is segíti. A mezőgazdaság vezető ága az állattenyésztés. A nemesített szarvasmarhák célszerű takarmányozással magas tejhozamúak. Jelentős a sertés- és baromfitartás is. Állati termékekből - hús, tej, tojás, tejtermékek, baconszalonna - az ország kivitele számottevő. Az ipar a kevés nyersanyagot, de nagy szakértelmet és jelentős beruházásokat igénylő ágazatok képviseli, pl.: műszerek, számítógépek gyártása. A Brit-szigeteken két ország fekszik: a kisebb Írország és nagyobb területű Egyesült Királyság. Az Egyesült Királyság fő energiahordozói a kőolaj, a földgáz, a feketekőszén és a hasadó anyagok (pl.: uránérc). A kőolajat és a földgázt az Északi-tengerből nyerik. Szállításuk tenger alatti vezetékeken, illetve tankhajókon történik. A kőszén nagy részét a Pennine-hegységből, és más hegységekből nyerik. A villamosáram termelésében a legnagyobb szerepet az atomerőműveknek tulajdonítják. A vas- és színesfémkohászat üzemei a szénmezők közelében és a kikötővárosokban, pl.: Glasgow-ban találhatók. A legnagyobb ipari központ Közép-Angliában Birmingham. A szénbányászat és a rá épülő hagyományos iparágak sz utóbbi évtizedekben sokat veszítettek a jelentőségükből. Az ágazat hanyatlása sok gondot jelent: pl.: munkanélküliséget, elvándorlást. Ezen a munkások átképzésével, adókedvezményekkel támogatott korszerűsítésével próbálnak enyhíteni. Ennek nyomán a nehézipar hagyományos szerkezete is átalakult (szerkezetváltás). A feldolgozóipar legfontosabb ágazata a gépipar. Hazai alapanyagra, jól képzett szakmunkásgárdára épül. Belföldi és külföldi piacra egyaránt termel. Nagyfokú szakosodása és a gyártmányok kiváló minősége jellemzi. A brit gépjárműipar üzemeinek egy részét külföldi (amerikai, japán, német) cégek vásárolták meg. Az előállított autók fele külföldön talál vevőre. Az elektronikai, elektrotechnikai ipar korszerű termékeit (pl.: híradástechnikai, számítástechnikai, orvosi elektronikai eszközöket) a főváros környékén és az egyetemi városokban állítják elő. A vegyipar a kikötővárosokba települt. Műanyagot, festékeket, gyógyszert gyárt. Nyersanyagai a kőolaj, a földgáz, a kőszén és a kősó. A textiliparban egyre fontosabb műszál is a vegyipar terméke. A könnyűiparban a textilipar a legfontosabb ágazat. Hazai nyersanyaga a gyapjú. A gyapotot külföldről szerzi be. A legjelentősebb központja Manchester. Az angol farmok jól felszerelt, sok műtrágyát, nemesített vetőmagot használó gazdaságot. A szántóföldi termelés főleg DK-en jellemző. A megtermelt árpa, búza és burgonya fedezi a hazai szükségleteket. Jelentős a városokat ellátó zöldség., gyümölcs- és virágkertészetek szerepe. Az ÉNy-i és É-i országrész legelői az állattartás területei. Nagy-Britannia Európa legjelentősebb juhtenyésztő országa. Emellett fontos szarvasmarha, hússertés, pulyka és versenyló tenyésztése is. A mezőgazdasági termesztési érték nagyobb részét az állattenyésztés adja. Az ország alapvető élelmiszerekből szinte önellátó. A La Défense ultramodern pénzügyi negyede Párizsban Nyugat-Európa legnagyobb országa Franciaország. A vegyipar a behozott nyersanyagokat a kikötővárosaikban, a hazaiakat a bányák körzetében dolgozza fel. A foglalkoztatásban és exportban egyaránt fontos a textilipar szerepe, amely Lyonban és Párizsban összpontosul, de üzemei az ország egész területén megtalálhatók. Párizs a kozmetikai és a divatipar első számú világközpontja is. (Híres divatcég pl.: a Dior, és Pierre Cardin.) A szolgáltatások egyre bővülő gazdasági ágat jelentenek. Sok munkahelyet biztosítottak az utóbbi évtizedekben, különösen a női munkaerő foglalkoztatásában. A tengerpartok, az ország kulturális kincsei, a főváros, a Loire-menti kastélyok, a gyógyfürdők, az Alpok a turizmus legvonzóbb - fontos beviteli források. Franciaország mezőgazdasága változatos ághajlatának megfelelően igen sokszínű. A mezőgazdaság termékeiből jelentős jut kivitelre. Az országban a növénytermelés és állattenyésztés egyaránt jelentős. Termékei közül exportcikk a gabona, a szőlő és a bor. A szőlőtermesztésben Franciaország Olaszországgal vetekszik a világelsőségért. Az előállított bor nagy része konyak és pezsgő formájában kerül a világpiacra. A szántóföldeken északon a cukorrépa és a burgonya, délen a napraforgó termesztése a jellemző. A zöldség- és gyümölcstermelés főleg a nagy hazai igényeket elégíti ki. Az állattenyésztés jelentősége a tekintélyes méretű állatállománynak, valamint a takarmánytermelő területeknek köszönhető. A csatornák, szélmalmok, tulipánok, sajtok és a fapapucsok hazája Hollandia. Az Északi-tenger partján fekszik, a Hollandalföldön és mélyföldön. A hollandok évszázadok óta küzdenek a tengerrel, gátakkal és csatornákkal. A holland mezőgazdaság vezető ága az állattenyésztés. A kitűnő tejelő fekete-fehér fríz fajtájú tehernek az év nagy részében a szabadban legelnek. Az állatok tejhozama igen magas, amit a tervszerű fajtanemesítésnek és gondozásnak is köszönhetnek. A szántóföldek nagyobb részen termelt takarmánynövények is az állattartást támogatják. Az Ijssel-tó és a Rajna közti termékeny területen zöldség- és virágkertészetek sorakoznak. A földgázzal fűtött üvegházakból egész évben friss zöldségfélék szállítanak a bel- és külföldi piacokra. A vágott virágok, virághagymák és -magvak kivitele is jelentős. Az ország középnyugati részén lévő hatalmas, patkó alakú városodott terület a Randstad. Az üzemek többsége két nagy kikötővárosba - Rotterdamde és Amszterdamba - és néhány hajóval is elérhető kisebb városba tömörült. A legtöbb iparág külföldi nyersanyagokat dolgoz fel, és a késztermékek nagy részét is külföldön értékesítik. Nemcsak Európa, hanem a világ legforgalmasabb kikötővárosának számít Rotterdam. Bár az ország gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi központja a főváros, Amszterdam. Az Európai Parlament épülete Brüsszelben Belgium az Északi-tengertől DK-i irányban található, Hollandia szomszédságában. Az ország mezőgazdasági központja Flandria. Termékeny talaján főleg ipari növényeket, a városok körül kertgazdaságokban zöldségféléket, virágokat és almát termesztenek. Ezen a tájon alakult ki az ország jelentős textilipara. Szőnyegszövésben és kivitelben ma is első Európában. A táj déli részén épült a főváros, Brüsszel, a NATO és az Európai Bizottság székhelye. A kikötővárosai közül Antwerpen jelentősége a legnagyobb. Vegyipar (kőolaj-finomítás, gyógyszer- és fotokémiai ipar - AGFA) sok szakképzett munkaerőt foglalkoztat. Gyémántcsiszoló üzemei világhírűek. A Meuse-folyó mentén 30–50 km-es sávban hatalmas nehézipari övezet húzódik. Belgium gépgyártásra a nyersanyagigényes ágazatok és a korszerű fegyvergyártás jellemző. A törpeállamok után Európa legkisebb területű országa, Luxemburg. Ma az Eu-ban itt a legnagyobb az 1 főre jutó GDP értéke. A főváros, Luxemburg az EU második legfontosabb központja. Az Európai Parlament titkársága, az Európai Unió Bírósága, beruházási bankja, pénzügyi és statisztikai intézményei külön negyedbe tömörültek. Mellettük a biztosítótársaságok csoportosulnak, hírnevet teremtve a kis országnak. Az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) 1957-ben hozta létre a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK). Franciaország, Olaszország, és a Benelux államok. 1994 óta Európai Uniónak nevezik. 2007-ben 2 új taggal bővült, így jelenleg 27 ország a tagja. A tagállamok gazdasági együttműködésének jellemzői: Az EU-n belüli kereskedelemben megszűntek a vámok és a mennyiségi korlátozások. Más országok felé azonosak a vámtarifák. Egységesek a minőségi követelmények. Szabadon áramolhatnak a tőke, a munkaerő és a szolgáltatások. Az EU-országok lakosai bármely másik tagállamban letelepedhetnek, munkát vállalhatnak. A szakképzettség kölcsönösen elismerik. ( A külső országokból érkező vendégmunkásoknak nincsenek ugyanilyen jogaik.) Egységesen támogatják a mezőgazdaságot. Saját termékeiket védik az EU-n kívüli országokkal szemben ( pl.: vámokkal, behozatali korlátozásokkal stb.). Tudományos kutatási programjaikat összehangolják. A tagországok adórendszerét egységesítik, 2002 óta fizetőeszközként a közös valutát, eurót használják. A gazdasági egységnél sokkal nehezebb a politikai egység megteremtése. Ez a távolabbi jövő feladata. Az EU országainak gazdasági fejlettsége eltérő. Így az egy főre eső GDP is nagy különbségeket mutat. Az egyes országok és régiók között fennálló fejlettségi különbségek mérséklése, a kevésbé fejlett térségek felzárkózásának elősegítése nagyon fontos feladat. Az EU országaiban magas az egy főre jutó energiafelhasználás. Energiagazdaságuk főleg kőolajra épül, de az olaj árának változásai szükségessé tették más energiahordozók felhasználását is. Így több országban nagy jelentőségűek az atomerőművek és a vízerőművek. Az energia felhasználását ésszerűen korlátok közé próbálják szorítani (pl.: kis fogyasztású autók, energiatakarékos technológiák és háztartási gépek elterjesztése). A régiók iparvidékek nyersanyaglelőhelyei fokozatosan kimerülnek, a mélyművelés drága. Így sok esetben gazdaságosan a nyersanyag behozatala. Ezek feldolgozása a kikötővárosokban összpontosul. Ilyen ágazat a kőolaj-finomítás, a fémkohászat. Emiatt a hagyományos iparvidékek válsággal küzdenek, ezzel szemben a kikötők övezeteire a fellendülés jellemző (p.: Hollandiában Rotterdam). Az EU kiadásai között igen nagy súllyal szerepes a mezőgazdaság. Támogatási rendszer biztosítja az elmaradottabb térségek felzárkózását. Egységes felvásárlásaival pedig a világpiaccal szemben is segítséget nyújt a gazdáknak terményeik értékesítéséhez.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://foldresz.blog.hu/api/trackback/id/tr663450251

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása