Földrészek

Antarktisz (más néven Déli-sarkvidék) a déli szélesség 55. fokától délre fekvő térség neve. Neve a görög ἀνταρκτικός (antarktikosz) szóból ered, jelentése „az Arktisszal szemben”. Magába foglalja a szűkebb értelemben vett Antarktika kontinenst, valamint számos szigetet (Dél-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek, Déli-Orkney-szigetek, Déli-Shetland-szigetek). Területe mintegy 14 millió km². Lakatlan (a tudományos kutatóállomások személyzetét nem számítva). Sokszor nevezik a világ legnagyobb sivatagjának, mert éghajlata rendkívül száraz. 2007. május 15-én a NASA új felvételeket közölt a nemrégiben felfedezett megolvadt Nyugat-Antarktiszi területekről, ami azért drámai, mert kezd beigazolódni a tudósok azon feltevése, hogy a globális felmelegedés miatt Nyugat-Antarktisz és Kelet-Antarktisz jege ketté fog szakadni. 1773. január 17-én James Cook átlépte a déli-sarkkört, de csupán jéghegyeket látott. 1819-ben felfedezték a Déli-Shetland-szigeteket, ahova később rengeteg fókavadász érkezett. A „fókabőr-láz” kis híján a medvefókák kihalásához vezetett. 1820-ban Fabian Gottlieb von Bellingshausen látta először a partokat a Vosztok nevű hajóról, de nem tette a lábát a kontinensre. 1895-ben Carsten Borchgrevink norvég biológus volt az első kutató a földrészen. 1908-ban Ernest Shackleton 180 km-rel a Déli-sark előtt kénytelen volt visszafordulni. 1911. december 14-én a norvég Roald Amundsen elsőként érte el a Déli-sarkot. Robert Falcon Scott angol kutatónak ez csak 1912. január 18-án sikerült (a visszaúton Scott meghalt). Az Antarktisz főleg a déli sarkkörtől délre helyezkedik el. A Déli-óceán veszi körül. Két hegység húzódik rajta, melyeket a Ross-tenger és a Weddel-tenger közti földszoros választ el egymástól. A Weddel-tengertől nyugatra és a Ross-tengertől keletre levő területeket Nyugat-Antarktisznak, a másik részt Kelet-Antarktisznak nevezik. A keleti és a nyugati félgömböt a greenwichi délkörhöz viszonyítják. Belső területeinek átlaghőmérséklete télen –40 °C és –70 °C között alakul, míg nyáron –15 °C és –35 °C között mozog, tehát szélsőségesen hideg. A part mentén enyhébb a hőmérséklet, télen –15 °C és –32 °C, nyáron –5 °C és +5 °C közötti. A katabatikus szelek vagy lavinaszelek néhány melegebb nap után a parti és a belső területek közötti nyomáskülönbséget kiegyenlítve hatalmas energiával zúdulnak a tenger felé. Sebességük elérheti akár a 320 km/h-ás értéket is. A Déli-sarkvidék állatai a pingvinek, valamint az összes világtengerben előforduló fókák. A bálnák száma szintén említésre méltó. A tengeráramlatok által felkavarodott vízben a tengerfenékre leülepedett ásványi sók a felszínre emelkednek, és számtalan parányi alga - a kovamoszatok - kialakulásának kedveznek. A déli-sarki vizek nagyszámú lakója ezekkel táplálkozik. Parányi rákok milliárdjai táplálkoznak kovamoszattal, a rákokat pedig a bálnák, fókák, pingvinek, halak és lábasfejűek fogyasztják. Az összetett táplálék lánc csúcsán itt élő legnagyobb ragadozókat: a kardszárnyú delfint (más néven gyilkos bálnát) és leopárdfókát találjuk.[ Az Antarktisz-egyezmény egy, a földrész közjogi státuszát meghatározó nemzetközi megállapodás, amelyet 1959. december 1-jén kötöttek 30 évre és 1961. június 13-án lépett hatályba. A megállapodás alapján bármely ország létesíthet az Antarktisz területén tudományos kutatóállomást. Tilos azonban hulladékokat, különösen nukleáris és radioaktív hulladékokat tárolni a térségben. Magyarország 1984-ben írta alá az egyezményt. Az Antarktisz-egyezmény megtiltja a katonai tevékenységet az Antarktiszon, úgymint katonai bázisok és erődítmények létrehozását, hadgyakorlatok végrehajtását és fegyverek kipróbálását. Katonai erő vagy felszerelés használata csak kutatási, vagy más békés célokra engedélyezett. Az Amerikai Egyesült Államok hadereje bevezette az Antarktiszi Szolgálati Kitüntetést a kutatásaikat az Antarktiszon végző civilek és katonák számára. A kitüntetést, amelyet azok kaphatnak meg, akik két teljes, hat hónapos időszakot töltöttek a kontinensen, az Egyesült Államok Kongresszusa ítéli oda. Az egyetlen jelentősebb katonai megmozdulást, az Operación 90-et 10 évvel az Antarktisz-egyezmény aláírása előtt hajtotta végre Argentína hadereje. 1957-ben Fazekas István meteorológus az amerikai Amundsen-Scott bázison, Bolza Alfonz pedig az ausztrál Mawson állomáson dolgozott. 1958-1963 között Boda János orvos egy ausztrál program résztvevőjeként dolgozott az Antarktiszon. 1964-ben Titkos Ervin meteorológus egy évet töltött a szovjet Mirnij állomáson. 1965-ben Hirling György meteorológus folytatta megfigyeléseit. 1966-ban Barát József meteorológus a szovjet Mirnijen, Pintér István geofizikus pedig a szovjet Novolazarevszkaja állomáson dolgozott. 1968-1969-ben Rockenbauer Pál és Szabados Tamás a Magyar Televízió megbízásából filmet forgatott a szovjet Mirnij, Vosztok és Bellingshausen állomásokon. 1971-ben Vissy Károly meteorológus egy szovjet tengeri expedíció tagja volt. 1975-ben Farkas Edit meteorológus, ózonkutató két hetet töltött a Ross-szigeti Scott és McMurdo állomásokon. 1978-ban Pándi Ferenc meteorológus egy szovjet expedíció résztvevője volt. 1985-1986-ban G. Tóth László hidrobiológus szovjet óceánjárón dolgozott a délsarki vizeken. 1990-es években Oszkó László geofizikus a német sarkvidéki tengeri kutatóutak résztvevője volt. 1998-ban Nagy Balázs geográfus a King George-szigeten, a lengyel Arctowski állomáson töltött egy nyarat. 2003-ban az első önálló magyar Antarktisz-expedíció a King George-szigeten dolgozott. 2005-ban Nagy Balázs és Bugya Éva geográfusok a King George-szigeten, a dél-koreai King Sejonng állomáson dolgoztak. 2005-2006-ban Lichtenberger János fizikus a dél-afrikai SANAE-IV állomáson dolgozott 2009-ben Pécskay Zoltán debreceni geofizikus a lengyel Arctowski állomáson dolgozott a King George-szigeten