Földrészek

Antarktisz (más néven Déli-sarkvidék) a déli szélesség 55. fokától délre fekvő térség neve. Neve a görög ἀνταρκτικός (antarktikosz) szóból ered, jelentése „az Arktisszal szemben”. Magába foglalja a szűkebb értelemben vett Antarktika kontinenst, valamint számos szigetet (Dél-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek, Déli-Orkney-szigetek, Déli-Shetland-szigetek). Területe mintegy 14 millió km². Lakatlan (a tudományos kutatóállomások személyzetét nem számítva). Sokszor nevezik a világ legnagyobb sivatagjának, mert éghajlata rendkívül száraz. 2007. május 15-én a NASA új felvételeket közölt a nemrégiben felfedezett megolvadt Nyugat-Antarktiszi területekről, ami azért drámai, mert kezd beigazolódni a tudósok azon feltevése, hogy a globális felmelegedés miatt Nyugat-Antarktisz és Kelet-Antarktisz jege ketté fog szakadni. 1773. január 17-én James Cook átlépte a déli-sarkkört, de csupán jéghegyeket látott. 1819-ben felfedezték a Déli-Shetland-szigeteket, ahova később rengeteg fókavadász érkezett. A „fókabőr-láz” kis híján a medvefókák kihalásához vezetett. 1820-ban Fabian Gottlieb von Bellingshausen látta először a partokat a Vosztok nevű hajóról, de nem tette a lábát a kontinensre. 1895-ben Carsten Borchgrevink norvég biológus volt az első kutató a földrészen. 1908-ban Ernest Shackleton 180 km-rel a Déli-sark előtt kénytelen volt visszafordulni. 1911. december 14-én a norvég Roald Amundsen elsőként érte el a Déli-sarkot. Robert Falcon Scott angol kutatónak ez csak 1912. január 18-án sikerült (a visszaúton Scott meghalt). Az Antarktisz főleg a déli sarkkörtől délre helyezkedik el. A Déli-óceán veszi körül. Két hegység húzódik rajta, melyeket a Ross-tenger és a Weddel-tenger közti földszoros választ el egymástól. A Weddel-tengertől nyugatra és a Ross-tengertől keletre levő területeket Nyugat-Antarktisznak, a másik részt Kelet-Antarktisznak nevezik. A keleti és a nyugati félgömböt a greenwichi délkörhöz viszonyítják. Belső területeinek átlaghőmérséklete télen –40 °C és –70 °C között alakul, míg nyáron –15 °C és –35 °C között mozog, tehát szélsőségesen hideg. A part mentén enyhébb a hőmérséklet, télen –15 °C és –32 °C, nyáron –5 °C és +5 °C közötti. A katabatikus szelek vagy lavinaszelek néhány melegebb nap után a parti és a belső területek közötti nyomáskülönbséget kiegyenlítve hatalmas energiával zúdulnak a tenger felé. Sebességük elérheti akár a 320 km/h-ás értéket is. A Déli-sarkvidék állatai a pingvinek, valamint az összes világtengerben előforduló fókák. A bálnák száma szintén említésre méltó. A tengeráramlatok által felkavarodott vízben a tengerfenékre leülepedett ásványi sók a felszínre emelkednek, és számtalan parányi alga - a kovamoszatok - kialakulásának kedveznek. A déli-sarki vizek nagyszámú lakója ezekkel táplálkozik. Parányi rákok milliárdjai táplálkoznak kovamoszattal, a rákokat pedig a bálnák, fókák, pingvinek, halak és lábasfejűek fogyasztják. Az összetett táplálék lánc csúcsán itt élő legnagyobb ragadozókat: a kardszárnyú delfint (más néven gyilkos bálnát) és leopárdfókát találjuk.[ Az Antarktisz-egyezmény egy, a földrész közjogi státuszát meghatározó nemzetközi megállapodás, amelyet 1959. december 1-jén kötöttek 30 évre és 1961. június 13-án lépett hatályba. A megállapodás alapján bármely ország létesíthet az Antarktisz területén tudományos kutatóállomást. Tilos azonban hulladékokat, különösen nukleáris és radioaktív hulladékokat tárolni a térségben. Magyarország 1984-ben írta alá az egyezményt. Az Antarktisz-egyezmény megtiltja a katonai tevékenységet az Antarktiszon, úgymint katonai bázisok és erődítmények létrehozását, hadgyakorlatok végrehajtását és fegyverek kipróbálását. Katonai erő vagy felszerelés használata csak kutatási, vagy más békés célokra engedélyezett. Az Amerikai Egyesült Államok hadereje bevezette az Antarktiszi Szolgálati Kitüntetést a kutatásaikat az Antarktiszon végző civilek és katonák számára. A kitüntetést, amelyet azok kaphatnak meg, akik két teljes, hat hónapos időszakot töltöttek a kontinensen, az Egyesült Államok Kongresszusa ítéli oda. Az egyetlen jelentősebb katonai megmozdulást, az Operación 90-et 10 évvel az Antarktisz-egyezmény aláírása előtt hajtotta végre Argentína hadereje. 1957-ben Fazekas István meteorológus az amerikai Amundsen-Scott bázison, Bolza Alfonz pedig az ausztrál Mawson állomáson dolgozott. 1958-1963 között Boda János orvos egy ausztrál program résztvevőjeként dolgozott az Antarktiszon. 1964-ben Titkos Ervin meteorológus egy évet töltött a szovjet Mirnij állomáson. 1965-ben Hirling György meteorológus folytatta megfigyeléseit. 1966-ban Barát József meteorológus a szovjet Mirnijen, Pintér István geofizikus pedig a szovjet Novolazarevszkaja állomáson dolgozott. 1968-1969-ben Rockenbauer Pál és Szabados Tamás a Magyar Televízió megbízásából filmet forgatott a szovjet Mirnij, Vosztok és Bellingshausen állomásokon. 1971-ben Vissy Károly meteorológus egy szovjet tengeri expedíció tagja volt. 1975-ben Farkas Edit meteorológus, ózonkutató két hetet töltött a Ross-szigeti Scott és McMurdo állomásokon. 1978-ban Pándi Ferenc meteorológus egy szovjet expedíció résztvevője volt. 1985-1986-ban G. Tóth László hidrobiológus szovjet óceánjárón dolgozott a délsarki vizeken. 1990-es években Oszkó László geofizikus a német sarkvidéki tengeri kutatóutak résztvevője volt. 1998-ban Nagy Balázs geográfus a King George-szigeten, a lengyel Arctowski állomáson töltött egy nyarat. 2003-ban az első önálló magyar Antarktisz-expedíció a King George-szigeten dolgozott. 2005-ban Nagy Balázs és Bugya Éva geográfusok a King George-szigeten, a dél-koreai King Sejonng állomáson dolgoztak. 2005-2006-ban Lichtenberger János fizikus a dél-afrikai SANAE-IV állomáson dolgozott 2009-ben Pécskay Zoltán debreceni geofizikus a lengyel Arctowski állomáson dolgozott a King George-szigeten

Geológiai értelemben Ausztrália nem önálló kontinens, hanem a Nagy-Ausztráliának vagy Szahulnak nevezett összefüggő kontinentális kéreg része, amely magába foglalja Új-Guinea, Tasmania és az ezeket összekötő kontinentális self területeit is, valamint a tágabb értelemben vett lemez Új-Zéland nagyobb részét is. Ezen területek a földtörténet során bekövetkező tengerszintcsökkenések miatt többször egyetlen összefüggő szárazfölddé váltak (regresszió), a tengerszint-emelkedések ezzel szemben többször is a selfterületek tengervízi elöntését (transzgresszió) eredményezték. Geopolitikai értelemben gyakran Ausztráliához sorolják (Új-Guineán kívül) teljes Új-Zélandot és Óceánia szigetországait is. Ezt a régiót általában a Ausztrália és Óceánia szókapcsolattal jelölik. Ez azonban nem nevezhető kontinensnek, mivel Új-Zéland délkeleti része Ausztráliától független, Zélandia nevű kontinentális kérgen, a csendes-óceáni szigetvilág pedig a teljes egészében óceáni kéreg által alkotott Csendes-óceáni lemezen helyezkedik el. Ausztráliát sokan az "állatok rejtekének", az "az élő kövületek kontinensének" nevezik. Valóban sok olyan állatcsoport él itt, amely más földrészeken évmilliókkal ezelőtt kihalt. Ausztrália korán elszakadt a többi kontinenstől, így állatvilága a világ más részeitől elszigetelten fejlődött. Legkülönlegesebb állatai a tojásrakó emlősök: a kacsacsőrű emlős és a hangyászsünfélék. Ausztráliában él az erszényesek legnagyobb része. Közülük a kengurufélék a legismertebbek. A legkisebb patkányméretű, a legnagyobb, az óriáskenguru eléri a két métert is. A kontinens madárvilága gazdag és különleges. Nevezetes az emu és a sisakos kazuár. A lantfarkúmadár színpompás tollazatával tűnik ki. Ausztrália és Tasmania egészét egyetlen ország, az Ausztrál Államszövetség foglalja el, amit ezért politikaföldrajzi értelemben Ausztráliának neveznek. Az elnevezés megtévesztő, mivel a természetföldrajzi és geológiai kontinens és az azonos nevű ország nem ugyanazt a területet jelentik. Az ugyancsak Nagy-Ausztráliához tartozó Új-Guinea területén Indonézia és Pápua Új-Guinea osztozik.

Afrika a maga 30 300 000 km²-nyi területével Föld második legnagyobb kontinense, a szárazföldi területek 20,3%-át fedi le. Több mint 1 milliárd fős népességével[2] egyben a második legnépesebb is, melyet 5 tenger vagy óceán határol.[3]. A kontinens lakói az arabok, berberek, szudániak, busmanok, pigmeusok és európaiak, akik főleg a mezőgazdaságból élnek annak ellenére, hogy a megművelt területek aránya csak 6%. A népesség gyorsan nő (a városokban évi 3,5%), melynek egyik példája Kairó, mely a földrész legnépesebb városa, ugyanakkor kiemelkedő a szegénység is, mivel a kontinens lakóinak fele kevesebb mint napi egy dollárból él. Földrajza rendkívül változatos, legmagasabb pontja a Kilimandzsáró, melynek magassága 5895 méter, ugyanakkor a Szahara sivatagos területe 90-szer nagyobb hazánkénál. Leghosszabb folyója a Nílus (6690 kilométer, egyben a Föld leghosszabb folyója), legnagyobb szigete pedig Madagaszkár. Színes növény- és állatvilágát számos nemzeti parkban védik. Afrikát kelet-nyugati irányban átszeli az Egyenlítő, észak-déli irányban a 0°-os kezdő hosszúságú kör. Az egyetlen kontinens, amely az északi és déli, keleti és nyugati félgömbön egyaránt elhelyezkedik. A 30,3 millió km² területű földrészt Európától a mindössze 14 km széles Gibraltári-szoros és a Földközi-tenger, Ázsiától a csatornával átvágott Szuezi-földszoros és a Vörös-tenger választja el. Afrika nyugati határát az Atlanti-óceán, a keletit az Indiai-óceán jelenti. A kontinens alapját képező ősföldet a földkéreg megszilárdult darabjai alkotják. Kőzetanyaguk főleg a kristályos gránit. Ez az ősfölddarab feldarabolódott és megsüllyedt. Az óidőben és a középidőben a nagy részét elöntötte a tenger, és belőle 150 millió év alatt vastag, vízszintes üledékrétegek rakódtak le. Pl.: agyag, mészkő, homokkő. A terület (megemelkedése és tenger visszahúzódása után) vízszintes kőzetrétegekből álló táblás vidékké formálódott. Az újidő elején, a harmadidőszakban erőteljes kéregmozgások hatására a kontinens keleti és déli peremvidéke feldarabolódott. A vetődéses árkokban ma mély tavak sorakoznak. A törésvonalak mentén vulkáni tevékenység nyomán megolvadt kőzetanyag ömlött a felszínre, vulkáni hegyeket emelve, takarókat alkotva (pl.: Kilimandzsárócsoport, Teleki-vulkán). Ezek kőzetanyaga a bazalt. A harmadidőszakban emelkedett ki a kontinens egyetlen gyűrt hegysége, az Atlasz, az Eurázsiai-hegységrendszer tagja. Ez a hegységrendszer az Afrikából kiinduló, Európán, majd Ázsián át főleg nyugati, keleti irányba húzódó, fiatal hegységekből álló óriási vonulat. A negyedidőszak elejére kialakult a kontinens mai arculata. Ezután csupán keskeny tengerparti síkságok képződtek. A szárazföld felszínét a külső erők munkája tovább alakította. A folyamat napjainkban is tart. A kontinens területét a tengerszint feletti magasság alapján Magas- és Alacsony-Afrikára szoktuk osztani. Magas Afrika a földrész keleti és délkeleti részét foglalja magába. Felszínét magasan fekvő medencék, magasföldek alkotják. A magasföldeket árokrendszerek tagolják, melyeket vulkáni kúpok tesznek változatossá. A fenti tájak mai felszínének kialakulásában főként a vetődés (röghegységek, árkok) és vulkáni tevékenységük játszott szerepet. Ilyen tájak északkeletről dél fele haladva az etiópiai-, a Kelet-afrikai- és a Dél-afrikai-magasföldek. Magas táj a kontinens legfiatalabb hegysége, az Atlasz is. Északnyugaton húzódó vonulatai hosszanti völgyeket, fennsíkokat zárnak közre. Alacsony-Afrikához eltérő formakincsű tájak tartoznak. A Szahara kiterjedt táblás vidék, hatalmas sivatag. Hazánk kb. 90-szer férne el a területén. A fő felszínformáló erő itt a hőmérséklet változás és a szél. A nagy napi hőingás elaprózza a kőzeteket, így alakulnak ki a kősivatagok. A homokká kopott kőzettörmelék a szél az egykori tavak kiszáradt medreiben dűnékbe rendezi. Csapadékos időszak emléke őrzik az agyagsivatagok. Szudán területén több helyen a kristályos gránittömbök környezetükből kiemelkedő szigethegyeket alkotnak. Találhatók még itt vulkáni kúpok, fiatalkorú törmelékekkel fedett felszínek és magasföldek egyaránt. A Guineai-öböl partvidéke változó szélességű, termékeny alföld. A folyók mentén mélyen benyúlik a magasabb tájak közé. A Kongó-medence központi része megsüllyedt medence, amit minden oldalról meredek peremküszöbök vesznek körül. Egyetlen természetes kijárója van, az Atlanti-óceán felé. A folyó és mellékfolyói a lépcsős felszín miatt zuhatagok sorozatával érik el a terület közepét. Madagaszkár kivételével Afrika szigetei kisméretűek. Madagaszkár 595 ezer km2-es területével a Föld negyedik legnagyobb szigete, Grönland, Új-Guinea és Borneó után. Az Indiai-óceánban helyezkedik el, a kontinenstől dél-keletre, amelytől a 400 km széles Mozambiki-csatorna választja el[4]. Madagaszkártól keletre található Mauritius és Réunion szigete. További szigetek: keleten Szokotra, a Guineai-öbölben São Tomé és Príncipe, nyugaton a Kanári-szigetek és a Zöld-foki-szigetek. A kontinens legtöbb folyója a sok csapadékú egyenlítői tájakon ered. A folyók, az óriásfolyamok a lépcsőzetes felszín miatt sok helyen zuhatagosak. Afrika területének közel harmadrésze lefolyástalan, tehát ezekről a területekről nem jutnak el a vizek a tengerbe, óceánokba. Nemcsak a kontinens, hanem a Föld leghosszabb folyama is a Nílus. A Guineai-öbölbe ömlő Niger a kontinens második legbővizűbb folyama. A Zambézi hatalmas zuhataga 122 m magasból dübörögve zúdul le, ez a Viktória-vízesés. Fontos és természetileg is érdekes folyó még az Okavango. Az Egyenlítő mentén elterülő hatalmas medencét a Kongó vízrendszere hálózza be. Vízbőségét tekintve a Földünkön a második. Tölcsértorkolatát az apály-dagály mélyítette ki, amit tengerjárásnak nevezünk. Afrika területének legnagyobb része a trópusi övezetben van. Ebből következik, hogy a legforróbb kontinens. Az Egyenlítő mentén egész évben nagy a felmelegedés. Ennek hatására a légtömegek felemelkednek, ezért alacsony légnyomású öv jön létre. A felmelegedő és észak-déli irányban szétáramló légtömegek a 30. szélességi kör mentén leszállnak. Itt magas a légnyomás. A két öv között, az eltérő légnyomás hatására a földszín közeli levegőrétegekben állandó légáramlás jön létre. A trópusi övezet jellemző szélrendszere a passzát. A passzátszél állandó szél, amely az Egyenlítőnél felemelkedő meleg levegő helyébe áramlik a térítők felől. A Föld tengely körüli forgása eredeti irányából kissé eltéríti, ezért az északi félgömb észak-keleti, a déli félgömbön délkeleti passzátról beszélünk. A trópusi övezetben háromféle éghajlat alakult ki. Az egyenlítői éghajlaton állandóan magas a levegő hőmérséklete és páratartalma, kicsi a napi és évi hőingás. Egész évben sok a csapadék. Területén nagyon sűrű esőerdő nő. Az esőerdők talaja a gyenge termőképességű, humuszban szegény laterittalaj. Egyenlítői éghajlatú tájak Afrikában a Kongó-medence és a Guineai-öböl partvidéke. Az egyenlítőtől északra és délre távolodva, a szavanna éghajlaton a hőmérséklet még mindig magas. Két évszak váltja egymást, egy esős és egy száraz. A csapadék nyáron hull. A hőingás és szárazság a térítők erdős ligetes, majd füves szavanna. A szavannák talaja hasonló az őserdeihez, laterit talaj, de magasabb humusztartalommal. Ilyen tájak: Szudán, a Kelet-Afrikai magasföld, a Kongó-medence északi és déli területei. A térítők környékén az állandó leszálló légmozgás miatt trópusi sivatagi éghajlat alakult ki. Ezeken a tájakon is magas a kőmérséklet. A nagy nappali felmelegedést azonban éjszaka erős kisugárzás, lehűlés követi. Ezért nagy a napi hőingás. A napsütéses órák száma magas, a páratartalom alacsony. A csapadékszegény területen a félsivatagokban csak olyan növények élnek meg, amelyek alkalmazkodnak az erős fényhez, forrásághoz, jól tűrik a szelet, a csapadékhiányt. Állandó növényi élet csak ott alakulhat ki, ahol természetesen vagy mesterségesen vizet tudnak nyerni. Ezek az oázisok. A sivatagos tájakon valódi talaj nem képződik. Ilyen tájak: északon a Szahara, délen a Kalahári. Afrika Földközi-tengeri partvidéke és a kontinens déli pereme átmenetet képez a forró és a mérsékelt övezet között. Itt az éghajlat mediterrán. Itt közepes tápanyagtartalmú fahéjszínű talaj képződik. Az éghajlati jellemzők azonban nemcsak az Egyenlítőtől északra és délre váltakoznak, hanem a magashegységekben függőleges irányban is. A Kilimandzsáró-csoport 5000 méter fölé magasodó csúcsait már örök hó fedi. Afrika területén számos nemzeti park létesült az elmúlt évtizedekben. A szakemberek felismerték, hogy a természeti környezet sok helyen veszélyben van, ezért megóvása fontos feladat. Legelő zebrák a Szerengeti Nemzeti Parkban Ghána nyugat-afrikai ország. Növényzete vidékről vidékre változik. A Kakum Nemzeti Park trópusi őserdejében a lombsátoron át 30 méter magasságban vezet Afrika egyetlen hidakkal kombinált függősétánya. A 350 méter hosszú sétány a talajszinten indul, majd lassan emelkedik 12 emeletnyi magasságba - így szinte alattunk terül el az esőerdő, madártávlatból szemlélhetjük annak élővilágát. A park egyik különlegessége a kuntanfa, melynek gyökerei a föld felett nőnek, így olyan, mintha gyökerestül kitépték volna. Namíbiában, az Okavango-folyó mentén terül el a Mahango Vadrezervátum: ártereket, papiruszmocsarakat, füves pusztákat foglal magába. Területén hatalmas majomkenyérfák nőnek. Elefántok, bivalyok, vízilovak, viziantilopok, impalák és számtalan madár talál itt menedéket. A park nevezetessége a csodálatos Popa-vízesés, ahol az okavango 14 km-re át hatalmas sziklalépcsőkön zúdul alá. A kontinens leghíresebb nemzeti parkja, a Tanzánia északi részén lévő Szerengeti rengeteg emlősfajnak, madárnak ad otthont. Az esős évszakban a gnúk csordái szétszóródnak a park déli részén, a dús füvű szavannán. Az esőzések elmúltával az állatok összegyűlnek, és megkezdik 800 km-es vándorútjukat a nyugati fás szavannák irányába, majd innen tovább észak felé. A hatalmas gnúcsapatokhoz csatlakoznak vándorlásaik során az antilopok. zebrák elefántok, zsiráfok, nyomukban a ragadozók (oroszlánok, párducok) és a dögevők (sakálok, hiénák, keselyűk). Az esős időszak kezdetekor az állatok visszatérnek a füves szavannákra. Tanzánia nyugati részén, a Tanganyika-tó környékén van Mahale-hegyvidéki Nemzeti Park. A terület főleg csimpánzairól híres. Ebben a hegységben él Tanzánia legismertebb csimpánzcsapata, kb. ezer egyed. Életmódjukat a világ minden tájáról érkező tudósuk kutatják, és a látogatók is megfigyelhetik őket. A portugál hajósok India felé hajózva már a 15. század végén megrajzolták Afrika körvonalait. A kereskedők hosszú útjuk során megpihentek a partok mentén, élelmet, vizet vételeztek. A belső területeket feltérképezték a 18. század második felében angolok kezdték meg a Niger, a Nílus és a Kongó természetes vízi útját követve. A skót David Livingstone orvosként és hittérítőként érkezett Afrikába. Közel 25 évig tartózkodott a kontinensen. Fölfedező útjai során bejárta a Zambézi vízrendszerét, megcsodálta a Viktória-vízesést, eljutott a Nyasza- és Tanganyika-tavakhoz. Henry Morton Stanley a hírnév és meggazdagodás reményében utazott először Afrikába. Megbízták, hogy keresse meg az elveszettnek hitt Livingstone-t. Második útjára már kontinens varázsa ösztönözte. Megfelelő mennyiségű pénzzel és személyzettel is rendelkezett. Körbehajózta a Viktória-tavat, majd a sűrű esőerdőn át hosszú, küzdelmes útja a Kongó zuhatagokkal tarkított vidékén vezetett végig. Magyar László az elsők között hajózott be a Kongó torkolatába. Innen egy karavánhoz csatlakozva jutott el a mai Angolába. Célja megvalósítását abban látta, ha előbb megismeri az itteniek nyelvét, szokásait. Annyira megszerette a biéi népet, hogy feleségül vette a fejedelem lányát, aki felfedező útjaira is elkísérte. Együtt bejárták Kongó és Zambézi vízválasztóját. Második útja dél felé, a sivatagok vidékére vezetett. Anyagi segítség hiányában azonban nem tudta folytatni kutatásait. Felbecsülhetetlen értékű írásainak csak egy része jutott el Magyarországra, ő pedig 46 évesen Afrikában halt meg. Teleki Sámuel utazásainak eredeti célja a vadászat és a Kilimandzsáró megmászása volt. Gazdag főúrként anyagi gondjai nem támadtak. Segítőtársa Höhnel Lajos volt. Az expedíció az Indiai-óceán partjáról indult. Előre a Kilimandzsáró-csoportot, majd a Kenya vulkánt, de a csúcsaira nem sikerült feljutniuk. Észak felé továbbhaladva felfedezték a Rudolf- és Stefánia-tavat. Visszafelé vezető útjukon egy kialudt vulkánban gyönyörködhettek, amit Höhnel Teleki vulkánnak neveztek el. Ez a egyetlen magyar név Afrikában. A gyűjtött néprajzi anyag nagy része ma a Nemzeti Múzeum tulajdona. Kittenberger Kálmán állatgyűjteménye és útleírásai, Széchenyi Zsigmond vadásznaplói, és több kint gyógyító magyar orvos leírása alapján is megismerhetjük a kontinenst.

Amerika a Föld egy korábban egységes kontinensnek tekintett része. Ma általában szuperkontinensnek tartják (lásd még: Eurázsia), amely két különálló kontinenst foglal magába: Észak-Amerikát (ezen belül Közép-Amerikát és a Karibi-szigeteket) és Dél-Amerikát. Amerikát a 15. századi felfedezése óta Újvilágnak is nevezik az európaiak. Amerika nevét Amerigo Vespucci olasz utazóról kapta, aki 1499-től 1504-ig beutazta Dél-Amerika északi és nyugati partvonalát és először jött rá arra, hogy Amerika nem India, hanem új kontinens. 1507-ben Martin Waldseemüller német térképész javasolta először, hogy a földrészt az akkor még felfedezőjének hitt Amerigo Vespucciról nevezzék el – és noha nem sokkal később kiderült, hogy a tényleges felfedező Kolumbusz Kristóf (1492) volt, az elnevezés megmaradt, Cristóbal Colón nevét pedig egy ország, Kolumbia, az USA fővárosának hivatalos neve, a District of Columbia, Kanada egy tartománya (Brit Columbia), több város, hegy, gleccser és folyó őrizte meg. Maga az Amerika elnevezés csak a 16. század után terjedt el. Amerika hosszúra nyúlt, három részre osztott, de egybefüggő, középütt keskeny földrész a nyugati félgömbön a Csendes- és az Atlanti-óceán között. Noha Amerikát egy földrészként tartjuk számon, voltaképpen három – földrajzilag, gazdaságilag és kulturális értelemben egyaránt – elkülöníthető részből áll: Észak-Amerika, Közép-Amerika és Dél-Amerika alkotják a kontinenst. Összességében Amerika a Föld szárazföldjének nyugati felét alkotja. Óriási, kb. 14 500 km [2] hosszú területe északról délre, az északi szélesség 72°-tól a déli szélesség 56°-ig, tehát 128 – s ha még az arktikus szigetvilágot is ide számítjuk, akkor 139 – szélességi fokon keresztül nyúlik el. Észak-Amerika az amerikai kontinens északi része, 2 országot sorolunk hozzá: Kanada és az Amerikai Egyesült Államok. Kanadában a hivatalos nyelv az angol és a francia, az USA-ban a domináns nyelv az angol, de széles körben beszélt a spanyol is. Kanada fővárosa Ottawa, az USA fővárosa Washington. Észak-Amerika tagoltabb, mint Dél-Amerika, félszigetei a Labrador-félsziget, Florida, Alaszkai-félsziget. Közép-Amerika az amerikai kontinens középső része magába foglal egy keskeny földhidat és a Karib-szigeteket és 21 országot sorolunk hozzá: Mexikó, Belize, Guatemala, Kuba, Haiti, Jamaica, Honduras, a Dominikai Köztársaság, Salvador, Nicaragua, a Bahama-szigetek, Saint Kitts és Nevis, Costa Rica, Panama, Grenada, Barbados, Trinidad és Tobago, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, Saint Lucia, a Dominikai Közösség meg Antigua és Barbuda. Mexikóban a hivatalos nyelv a spanyol, Belizében a hivatalos nyelv az angol, Guatemalában a hivatalos nyelv a spanyol, Kubában a hivatalos nyelv a spanyol, Haitiben a hivatalos nyelvek a francia és a haiti kreol, Jamaicában a hivatalos nyelv az angol, Hondurasban a hivatalos nyelv a spanyol, a Dominikai Köztársaságban a hivatalos nyelv a spanyol, Salvadorban a hivatalos nyelv a spanyol, Nicaraguában a hivatalos nyelv a spanyol, Bahama-szigeteken a hivatalos nyelv az angol, Saint Kitts és Nevisben a hivatalos nyelv az angol, Costa Ricában a hivatalos nyelv a spanyol, még Panamában is a hivatalos nyelv a spanyol, Grenadában a hivatalos nyelv az angol, Barbadosban a hivatalos nyelv az angol, Trinidadban és Tobagoban a hivatalos nyelv az angol, Saint Vincent és a Grenadine-szigeteken a hivatalos nyelv az angol, Saint Luciában a hivatalos nyelv az angol, a Dominikai Közösségben a hivatalos nyelv az angol, még Antiguában és Barbudában is a hivatalos nyelv az angol. Mexikó fővárosa Mexikóváros, Belize fővárosa Belmopan, Guatemala fővárosa Guatemalaváros, Kuba fővárosa Havanna, Haiti fővárosa Port-au-Prince, Jamaica fővárosa Kingston, Honduras fővárosa Tegucigalpa, a Dominikai Köztársaság fővárosa Santo Domingo, Salvador fővárosa San Salvador, Nicaragua fővárosa Managua, a Bahama-szigetek fővárosa Nassau, Saint Kitts és Nevis fővárosa Basseterre, Costa Rica fővárosa San José, Panama fővárosa Panamaváros, Grenada fővárosa St. George’s, Barbados fővárosa Bridgetown, Trinidad és Tobago fővárosa Port of Spain, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek fővárosa Kingstown, Saint Lucia fővárosa Castries, a Dominikai Közösség fővárosa Roseau, Antigua és Barbuda fővárosa St. John’s. Dél-Amerika az amerikai kontinens déli része, 12 országot sorolunk hozzá: Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname, Ecuador, Peru, Brazília, Bolívia, Paraguay, Uruguay, Chile és Argentína. Kolumbiában a hivatalos nyelv a spanyol, Venezuelában a hivatalos nyelv a spanyol, Guyanában a hivatalos nyelv az angol, Surinameban a hivatalos nyelv a holland, Ecuadorban hivatalos nyelv a spanyol, Peruban a hivatalos nyelv a spanyol, Brazíliában a hivatalos nyelv a portugál, Bolíviában a hivatalos nyelv a spanyol, Paraguayban a hivatalos nyelv a spanyol, Uruguayban a hivatalos nyelv a spanyol, Chilében a hivatalos nyelv a spanyol, Argentínában a hivatalos nyelv a spanyol. Kolumbia fővárosa Bogotá, Venezuela fővárosa Caracas, Guyana fővárosa Georgetown, Suriname fővárosa Paramaribo, Ecuador fővárosa Quito, Peru fővárosa Lima, Brazília fővárosa Brazíliaváros, Bolívia fővárosa La Paz, Paraguay fővárosa Asunción, Uruguay fővárosa Montevideo, Chile fővárosa Santiago de Chile, Argentína fővárosa Buenos Aires. A Galápagos-szigeteket is Dél-Amerikához soroljuk, melyek Ecuadorhoz tartoznak. Amerika az a földrész, melyet a legtöbb térítő és sarkkör szel át: északról délre haladva az Északi-sarkkör, a Ráktérítő, az Egyenlítő és a Baktérítő érinti, egyedül a Déli-sarkkör nem halad át rajta. Feltűnően hasonlít egymásra Észak- és Dél-Amerika: mindkettő délre egy csúcsban végződik. További hasonlatosság az északi és déli földrész között, hogy mindkettő nyugati oldalán, a Csendes-óceán partja mellett hatalmas gyűrődés emelkedik. A két hegyrendszer között az egyiknél és a másiknál is kiterjedt alföldek terülnek el, melyeken jól kifejlődött folyamrendszerek alakultak ki. Amerikát északon a Beaufort-tenger, keleten az Atlanti-óceán, nyugaton a Csendes-óceán határolja. Legészakibb pontja a Murchison-fok, a 72° északi szélesség és a 93° 40' nyugati hosszúság alatt, legdélibb pedig a Horn-fok a déli szélesség 55° 59' és a 67° 30' nyugati hosszúság alatt. A Horn-fok másik neve: „Üvöltő 60-asok”. Amerika a második legnagyobb kontinens: 39 000 648 km². A szám soha nem állandó, hiszen a sarkvidék ingadozása miatt a földrész területe változik. Amerika néhány évszázados fejlődése során sok tekintetben utolérte vagy megelőzte Európát. Magáévá tette az európai, majd sok sajátosságot hozzátéve kialakította a maga amerikai kultúráját – ebben élen jár az Amerikai Egyesült Államok, sőt, mikor amerikai kultúráról beszélünk, elsősorban ennek az országnak a kultúráját értjük alatta, mint ahogy az Amerika szó is a köznyelvben mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államokat jelenti. Amerika nyugati oldalán egy 15 000 km hosszan elnyúló hegyláncolat vonul végig (Pacifikus-hegységrendszer). A láncolat részei északról dél felé az Alaszkai-hegység, a Kordillerák (Parti-hegység, Sziklás-hegység (Rocky Mountains), Cascade-hegység, a Sierra Nevada), a Sierra Madre, valamint az Andok. A hegyvonulatban több máig működő vulkán és számos érclelőhely található. Dél felől indulva az Andok (Patagóniai- és Chilei-Andok) zárt láncolat a Darien-öbölig, majd Keleti- és Nyugati Andokra válik szét: a két vonulatot mély medencék sora választja el egymástól. Amerikának ezzel a nyugati felgyűrődésével szemben keleten csak középmagas röghegységei vannak, mint például északon az Appalache-hegység, aminek széles, száraz völgyeit hajdani gleccserek formálták. Amerika felszínének kétharmada alföld. Északon és délen ezek a földek voltaképpen sztyeppék (a sztyeppe neve Dél-Amerikában „pampa”), míg középütt fás részek találhatók. Amerika az óriás folyamok hazája. Fő vízválasztója Észak-Amerikában a Sziklás-hegység, Dél-Amerikában az Andok. Mindkettő a kontinens nyugati részén húzódik végig, így a folyók nagy része közvetve vagy közvetlenül az Atlanti-óceánba vezeti le a felszíni vizeket. A Csendes-óceánba érkező folyók ugyan a több csapadék miatt általában bővizűek, de rövidek. A Jeges-tengerbe ömlő folyók hosszú időre befagynak, gazdasági jelentőségük csekély. A tágas medencében a sok csapadéknak köszönhetően alakult ki Dél-Amerika óriásfolyama, az Amazonas. Vízgyűjtő területe, vízbősége egyaránt a legnagyobb a Földön. Az Andokban ered három forrásával, majd az Egyenlítőt kísérve széles tölcsértorkolattal éri el az Atlanti-óceánt. Észak-Amerika legnagyobb folyója a Mississippi. Missouri nevű mellékfolyójával együtt óriási mennyiségű hordalékot szállít, és hatalmas deltát építve torkollik a Mexikói-öbölbe. A Szent Lőrinc-folyó hosszú, jól hajózható tölcsértorkolata a világ egyik legforgalmasabb belvízi hajóútja. Észak-Amerikát Közép-Amerikától a Rio Grande választja el, ami az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó határán van. Dél-Amerikában hasonlóan hosszú, széles torkolata van a Paraná folyónak. Kikötésre azonban kevéssé alkalmas, mivel a nagy mennyiségű hordalékból zátonyokat épít a híres La Plata torkolatban. Amerika legjelentősebb tórendszere az észak-amerikai Nagy-tavak, amely a kainozoikumi eljegesedés jege által kimélyített medencékben alakult ki. Összterülete két és félszer nagyobb Magyarországnál. Az öt tó: Felső-, Michigan-, Huron-, Erie- és az Ontario-tó. Az Erie- és az Ontario-tavat összekötő folyón alakult ki a Niagara-vízesés. Dél-Amerika állóvizekben szegény. Egyetlen jelentős tava, a Titicaca-tó azonban a legek sorába tartozik: Földünk legmagasabban fekvő hajózható tava. 1. Hideg éghajlati övezet sarkvidéki öv (állandóan fagyos) – sem természetes, sem termesztett növényzete nincs tundra éghajlati öv – természetes növényzete a tundra növényzet; termesztett növénye nincs tajga éghajlat (átmenet a hideg és a mérsékelt övezet közt) – természetes növénytakarója a fenyves; nem termesztenek ezen a vidéken semmiféle növényt 2. Mérsékelt éghajlati övezet szubarktikus öv nedves kontinentális öv - (Magyarország is ebbe az övbe tartozik) – természetes növényzete a lombhullató erdő; Talaja barna erdőtalaj; búzát, árpát, kukoricát termesztenek száraz kontinentális öv - (Mo. keleti része ide tartozik) - természetes növényzete a lombhullató erdő; Talaja fekete mezőtalaj; gabonaféléket termesztenek mediterrán öv – természetes növényzete a keménylombú babér erdő; citrusféléket termesztenek itt 3. Trópusi éghajlati övezet monszun éghajlati öv – természetes növényzete a babér erdő; citrusféléket termesztenek Egyenlítői éghajlat egyenlítői öv – természetes növénytakarója az esőerdő; kávét, kakaót termesztenek szavanna – természetes növényzete a szavanna (füves, ligetes vagy erdős); földimogyorót és gyapotot termesztenek itt Az északi területeken termesztenek tavaszi búzát, a délebbi területeken már őszi búzát vetnek. Észak-Amerika délnyugati részén kaktuszok vannak. A kaliforniai mamutfenyő a legmagasabb észak-amerikai fafajta. A kapok fa a dél-amerikai esőerdő legnagyobb fafajtája. A pampák fű rengetege. A kukorica Amerikából származó termesztett növény. Észak-Amerika leghíresebb és védett állata az amerikai bölény. Észak-Amerika legnagyobb testű szárazföldi emlőse, mely korábban az Egyesült Államok és Kanada területén nagy hordákban élt. Mára sajnos nagyon megcsappant a létszáma. A grizzly medve a barnamedve észak-amerikai alfaja. A fehérfejű rétisas az USA címerállata és nemzeti madara, szárnyfesztávolsága a 2 métert is eléri, a feje és a farka fehér. A mississippi aligátor a csak Észak-Amerikában előforduló hüllők közül a legnagyobb. A jávorszarvas a legnagyobb szarvasféléje. Nemcsak Amerikában, még Európában és Ázsiában vagyis Eurázsiában is előfordul. A halásznyestnek a halász név egyáltalán nem utal életmódjára, hisz halászni nem tud, vadászati szokásait illetően leginkább nyusztra hasonlít. Közép-Amerika egyik endemikus faja a kubai hutia; ez a rágcsáló az ágak között nagyon ügyesen mozog. Kúszás közben segítségére vannak erős karmai és kapaszkodófarka. Közép-Amerikában még él jaguár, tatu, viperagyík, vadpulyka, papagájok, tukánok, majmok és flamingók. A jaguár Amerika legnagyobb macskaféléje, az emberre is veszélyes. A láma egy dél-amerikai háziállat. A nandu az amerikai földrész egyetlen struccalakú faja. A pekarik mind a négy ma élő faja Amerikában él néha büdös disznóknak nevezik, a négy ma élő faja a családnak az örvös pekari, a fehérajkú pekari, a chaco-pekari és az óriás pekari. Őshonosak az USA déli államaiban, a közép-amerikai fölhídon és Dél-Amerikában, az őslakos indiánok az örvös pekarit és a fehérajkú pekarit jóval az európaiak érkezése előtt betelepítették Kubában, azóta a sziget faunájának részeivé váltak. Az emberi történelem az amerikai kontinensen 15 000 évvel kezdődött, amikor a legutóbbi jégkorszak által okozott tengerszintcsökkenést kihasználva Szibériából vadász-gyűjtögető népek keltek át a Bering-szoroson keresztül Alaszkába. Innen lassan haladva nyomultak előre déli és keleti irányban, és több ezer éves folyamat során eljutottak egészen a Horn-fokig, a földrész legdélibb csücskéig. Dél-Amerikában, valamint Mexikóban már a Kr. e. II. évezredből ismerünk civilizációra utaló nyomokat, de az bizonyosnak látszik, hogy az indiánok fejlődése sokkal később kezdődött és lassabban zajlott a Termékeny Félhold népeinek fejlődésénél. Az első komolyabb, azonosítható kultúrát az olmékok hozták létre Mexikó területén, ahol több évszázadon keresztül működő városokat alapítottak, ezek azonban elnéptelenedtek és helyükre a maják költöztek időszámításunk kezdetén. A maják a dzsungeltől elhódított területeken városállamokat szerveztek, pontos naptárat vezettek, sokszínű vallási és kultikus élettel rendelkeztek, mezőgazdasági technikájuk rendkívül fejlett volt, kereskedőik tengeri úton eljutottak Dél-Amerikába. A maja civilizációt két nagy korszakra oszthatjuk, az első végén pontosan nem ismert okok arra bírták a városok népességét, hogy elhagyják településeiket és új városokat hozzanak létre. Külső támadások is gyengítették a maják helyzetét, a toltékok az északi területekre benyomulva a maja kultúrával kölcsönhatásban egy teljesen új arculatú civilizációnak vetették meg alapjait. Az európaiak megérkezésekor a spanyolok már egy legyengült, fejlődésének csúcspontján réges-régen túljutott maja társadalommal találkoztak szembe, amely más indián népekhez hasonlóan nem ismerte a kereket, a puskaport, sőt gyakorlatilag a fémeket sem. Az aztékok a 14. században kezdtek kiemelkedni Közép-Amerika számos kisebb állama közül. Tenochtichlánból kiindulva adófizetőkké tették a környező fejedelmeket, kegyetlen rémuralmuk csaknem egész Közép-Amerikára és a mai Mexikó területének jó részére kiterjedt. A meghódított népeket kemény adókkal sújtották, ők szolgáltatták isteneik számára az emberáldozatot. Gazdaságuk viszonylag fejlett volt, jól kiépített öntözőrendszerekkel támogatott mezőgazdaságuk meglehetősen hatékony technológiát biztosított számukra. Az azték birodalmat Cortes 1519 és 1521 között kevesebb mint 500 zsoldos élén megdöntötte. Az inkák Dél-Amerika észak-nyugati részén óriási birodalmat szerveztek, mely fejlett pénzgazdálkodást, kereskedelmi kapcsolatokat és mezőgazdaságot épült ki. Az inkák nem militarizálták olyan mértékben államukat, mint az aztékok, de vallásukban jelen volt a harcos, terjeszkedő jelleg. Az inkák államát 1532-ben Pizzaro néhány száz ember élén elsöpörte. A tudomány mai álláspontja szerint nem alakult ki folyamatos kapcsolat Kolumbusz megérkezése előtt Amerika és más földrészek között, de az már bizonyított tény, hogy a kontinensre többször is érkeztek idegen hajók. Igen valószínűnek látszik, hogy japán, sőt kínai kereskedők, menekülők egy-egy hajója elvetődött egészen Amerikáig, sőt egyes feltételezések szerint a kínaiak tisztában voltak azzal, hogy tőlük keletre egy hatalmas kontinens terül el, még ha azt nem is ismerték részletesebben. Újabb kutatások állítása szerint rómaiak jelenlétére utaló tárgyak kerültek elő Közép-Amerikában, egyelőre azonban nem tisztázott, hogy ezek csak egy hajótörés, vagy egy magányos utazás emlékei csupán, vagy egy többé-kevésbé állandó kapocs emlékei. Közismert, hogy a vikingek az ezredforduló táján elérték a Labrador-félszigetet.

Ázsia a legnagyobb és legnépesebb kontinens. Területe 44,4 millió km². Ez a Föld teljes területének 8,7%-át teszi ki, a szárazföldeknek pedig a 29,8%-át. A humán populáció mintegy 60%-a itt él. Ázsia átnyúlik a déli féltekére is, kiterjedése észak-déli irányban 11 000 km; kelet-nyugati irányban 9000 km. Európával együtt alkotja Eurázsiát, amelynek Ázsia a négyötöd részét teszi ki. Északon a Jeges-tenger, keleten a Csendes-óceán és melléktengerei, délkeleten Ausztrália és Óceánia, délen az Indiai-óceán, délnyugaton a Vörös-tenger, a Szuezi-csatorna és a Földközi-tenger, nyugaton a Fekete-tenger, a Kaukázus, a Kaszpi-tenger, az Urál folyó, és az Urál-hegység Amerikától pedig a Bering-szoros határolja. A hatalmas kontinensnek két vitatott hovatartozású területe is van. Az egyik Európa, amelytől „mesterséges” határ (a viszonylag jelentéktelen Urál-hegység és -folyó) választja el, és ezért sokan a két földrészt Eurázsia néven egyetlen kontinensnek tartják. A másik terület az Arab-félsziget, amely szerkezetét, éghajlatát, növény- és állatvilágát tekintve inkább Afrikához tartozik. Ázsia partvidéke nagyon tagolt. Déli részét nagy félszigetek alkotják: Kis-Ázsia, az Arab-félsziget, a Hindusztáni-félsziget, az Indokínai-félsziget. Hátsó-India keskeny nyúlványa a Maláj-félsziget. Ázsia keleti partvidékén terül el a Kamcsatka-félsziget és a Koreai-félsziget. A legjelentősebb ázsiai szigetek és szigetcsoportok a következők (északnyugatról, az óramutató járása szerint): Novaja Zemlja, Szevernaja Zemlja, Új-szibériai szigetek, Vrangel-sziget, Szahalin, a Kuril-szigetek, a Szunda-szigetek. A kontinens népei rendkívül kevertek, mongolid (kínai, koreai, japán, vietnami, burmai, maláj stb.), europid (indiai, iráni, kaukázusi, orosz stb.), valamint ausztralid típusú emberek élnek itt. A különféle ázsiai népek kultúrája és gazdasági-technikai fejlettsége a történelem során mindig igen különböző volt. Eurázsia nagy kiterjedése miatt a különböző részein élő nemzetek sokáig nem sokat tudtak egymásról. Az Ázsia távoli részei közötti felfedezőutak már az i. e. 6. században elkezdődtek Dareiosz perzsa király parancsára, amikor is a perzsák az Indus torkolatát derítették fel. Az európaiak az ókorban csak Délnyugat-Ázsia egyes részeit ismerték (a görög és római hódítások révén). Az európaiak Ázsia keleti és belső területeivel csak a 13. századtól ismerkedtek meg. Marco Polo velencei utazó kereskedő 1271-ben szárazföldi úton elindult Kínába. Kis-Ázsián, a Kaukázus déli részén, a Kaszpi-tenger déli partvidékén áthaladva Közép-Ázsiába érkezett. Innen aztán a Pamír és a Tien-san hegységek lábainál húzódó keskeny völgyeken át eljutott a mai Kína területére, és elérte annak keleti partvidékét. Jelentős szerepe volt abban, hogy az európaiak kapcsolatba kerültek azzal a fejlett civilizációval, amely például a könyvnyomtatást és a selymet feltalálta. A további utazók Ázsiát a tenger felől közelítették meg. A kora újkortól a portugálok, spanyolok és oroszok sorra indították expedícióikat a partvidékek és a belső területek megismerésére. Vasco da Gama portugál hajós 1499-ben eljutott Indiába; előbb azonban körülhajózta Afrikát. Néhány évtizeddel később Ázsia partjaihoz délkelet felől egy további portugál expedíció érkezett. Vezetője, Magellán (Fernão de Magalhães) azonban nem sokkal később életét vesztette a bennszülöttekkel vívott harcban a Fülöp-szigeteken. Északon a Jeges-tenger és a Csendes-óceán közötti Bering-szoros felfedezésében – leküzdve a nehéz feltételeket – az orosz expedíciók szereztek érdemeket. A technikailag legfejlettebb (kínai és japán) civilizációk azonban a 19. század második feléig csaknem teljesen zárt területek maradtak az idegenek számára. Az első jelentősebb „felfedezőutat” az ókorban Nagy Sándor hadjáratai jelentették, amely során egészen az Indus torkolatáig jutott I. e. 4. sz.-ban. A kereskedők révén India drágaköveivel, fűszereivel, Kína selymeivel ismerkedhettek meg a Római Birodalom népei. A középkorban egyre több hajós kereskedő jelent meg India, Malájföld, Kína partvonalainál. Az Európát Ázsiával összekötő szárazföldi kereskedelmi úton, a Selyemúton nemcsak kereskedők, hanem hittérítők, papok és követek is megfordultak. Hitelt érdemlően először a velencei Marco Polo írta le a távoli ázsiai területek, birodalmak sajátosságait az 1200-as években. 1498-ban a portugál hajós Vasco da Gama, Afrika megkerülésével jutott el Indiába. A szintén portugál Magellán a spanyol király kérésére először utazta körbe a földet. A 17.sz.-ban a hollandok eljutottak a délkelet-ázsiai szigetvilágba. A 18.sz.-ban a Csendes-Óceánt kutató angol James Cook felfedezései voltak a legeredményesebbek. A svéd Sven Hedin a 19. század végén átkelt az óceánokon, majd Szibérián keresztül kínai és tibeti területeket járt be. Ázsia megismeréséhez magyar kutatók is hozzájárultak. A legjelentősebbek: Kőrösi Csoma Sándor 1819-ben kezdődő útjai során bejárt gyalog, és karavánnal különböző ázsiai utakat. Egy tibeti kolostorban elkészítette egy 40 000 szóból álló tibeti-angol szótárat és nyelvtant. Baktay Ervin maga is végighaladt Kőrösi útján, ezzel hitelesítve munkáját. Ő India őskultúrájával, és történelmével foglalkozott. Id.Lóczy Lajos geológus, geográfus Széchenyi Béla expedíciójának tagjaként a Himalája földtani szerkezetét vizsgálta. Stein Aurél brit támogatással vezetett expedíciókat Ázsiába. További kutatók: Vámbéry Ármin, Cholnoky Jenő, Princz Gyula, Germanus Gyula, Xantus János. A felfedezések után a 19.századtól Ázsia legértékesebb területeit főként európai gyarmatosítók foglalták el. A gyarmati uralom megszűnése hosszú harc eredményeként, a 20.század végére tehető. Ázsia szorosan kapcsolódik Európához. A két földrészt együttesen Eurázsiának nevezzük. Határai: Európa és Ázsia határánál húzódik az Urál hegység, a Kaszpi-tenger, a Kaukázus, a Fekete- és a Földközi-tenger. Afrika felöl a Szuezi-csatorna választja el. Északon a Jeges-tenger. Keleten a Csendes-óceán. Délen az Indiai-óceán és tengerei övezik. Szigetei: a Jeges-tenger szigetvilága, a Japán-, a Fülöp-szigetek és az Indonéz szigetvilág, amelyek a Föld legmélyebb tengerárkai szegélyeznek. Félszigetei: a Koreai-, a Indokínai-, a Maláj-, a Hindusztán-, az Arab-félsziget, és a Kis-Ázsia félszigete. Ázsia részei: Észak-Ázsia, Közép (Belső)-Ázsia, Kelet-Ázsia, Dél-Ázsia, Délnyugat-Ázsia. Ázsia legősibb darabjai északon az Angara (Szibériai)-, keleten a Kínai-, délkeleten a Kambodzsai-masszívum, amelyek az Eurázsiai-lemez részei; míg délen az indiai Dekkán-masszívum és délnyugaton az Arab-tábla (Arábiai-lemez), az ősi Gondvána-föld maradványai. A masszívumok már az őskorban letarolódtak. Törmelékeikből gyűrődtek fel az ókori lánchegységek, amelyek pusztulása keletkezésükkel egyidőben megindult. Tönkjeik a harmadkorban összetöredeztek, és röghegységgé alakultak. A karbonkorban gyűrődött fel a kontinens határát képező Urál-hegység és az Altaidák vonulata. A harmadkorban két újabb hatalmas hegységrendszer: az Eurázsiai-hegységrendszer és a Pacifikus-hegységrendszer alakult ki. Előbbinél a gyűrődés játszotta a főszerepet egyenetlen vulkanizmussal kísérve, utóbbi létrejötténél a vetődés volt a jellemző, erős vulkáni működéssel. A pacifikus övezetben napjainkban is gyakori a vulkáni kitörés és a földrengés. Ázsia legfiatalabb – negyedkori – képződményei az alföldek, amelyek azt követően jöttek létre, hogy a hatalmas hegyláncok kiemelkedtek. Ekkor megnövekedett a folyók eróziós tevékenysége, és feltöltötték a sekélyebb öblöket, vízzel borított belső medencéket (például Mezopotámia, Kínai-alföld, az Indus alföldje, Hindusztáni-alföld). Ezek a feltöltések az egyes lemezeket (masszívumokat) szinte hozzáragasztották a kontinens központi tömbjeihez. Ilyen – tengeri és folyami feltöltéssel kialakult – hatalmas síkság a Nyugat-szibériai-alföld is, amely még az oligocénban is belső tenger volt. A kontinens mai alakját a negyedkorban érte el, de még jelenleg is változik, hiszen a lepusztulás-feltöltődés napjainkban is zajlik (például a Gangesz-delta). Ázsia éghajlata területi nagysága és a változatos természeti viszonyai miatt igen változó. Ázsia északi részén poláris éghajlat uralkodik, ennek sajátossága az, hogy főként a zord telek következtében nagyok a hőmérsékleti különbségek és kevés a csapadék. Legészakabbon a tundra, a tundranövényzet a jellemző, azaz sovány, mohás-zuzmós sztyepp. Délebbre a tajga övezet húzódik, illetve ahol túl kevés a csapadék a fákhoz ott füves puszták találhatók. Nyugat-Ázsia és Közép-Ázsia éghajlata tengerszint feletti magasság (Arab-félsziget), illetve a tengertől távoli fekvés és a domborzati elrendezés (Tibet, Góbi sivatag) miatt száraz, helyenként hideg, máshol meleg, a csapadék kevés és rendszertelen, s a növénytakaró sem összefüggő. Csak Nyugat-Ázsia partszegélyén van igen enyhe mediterrán éghajlat. Az éghajlat Dél-Ázsia és Kelet-Ázsia vidékein teljes mértékben a monszun által van meghatározva. A tél száraz és hűvös, a nyár meleg és esős, mert a déli passzátszél behatol az északi félgömbre. Ez a nedvességet hozó szél a nyári monszun. Az eső, különösen a magaslatokon, rendkívül bőséges. Dél felé fokozatosan az egyenlítői éghajlat válik uralkodóvá (Borneó). A monszun vidéket olyan erdő borítja, ahol mérsékelt égövi és trópusi növényzet keveredik. Ázsia egyik jellegzetessége, hogy a területén sokféle tájtípus fordul elő. Ezt nemcsak a nagy kiterjedése teszi lehetővé, hanem a domborzatának a nagyon eltérő tengerszint feletti magassága is. Ázsia legészakibb részén terül el a tundra. A tundra talaja az év nagy részében befagy. A rövid nyár folyamán némileg felolvad. Ekkor a tundra kizöldül, kivirágzanak a tarka virágai. Legjellegzetesebb növénye a moha és a zuzmó. A fák közül többnyire csak elkorcsosodott nyírfák és fűzfák találhatók. Az állatvilág képviselői például a rénszarvas, a sarki nyulak és rókák, amelyek a legszélsőségesebb életfeltételeket is elviselik. Észak-Ázsia legnagyobb részét tűlevelű erdő, a tajga borítja. Széles övezete a Nyugat-szibériai-alföldtől a Csendes-óceán partjáig húzódik. A fenyőfák lehullott tűlevele olyan anyagokat tartalmaz, amelyek befolyásolják a tajga talajának a tulajdonságait. Ezt a talajt podzolnak nevezzük. A mi erdeinktől eltérően a tajga csak nehezen járható. Nyáron a helybéli emberek életét kellemetlenné teszi a rengeteg rovar, főleg a szúnyogok, mert az alacsonyan fekvő helyek mocsarasak. A tajga azonban a vadászok birodalma. A rénszarvasokon, medvéken, farkasokon és rókákon kívül előfordulnak ott a becses szibériai tigrisek is. Közép-Ázsiában a sztyeppek keskeny sávja átmenetet képez a sivatagok és félsivatagok tájai felé. Kelet-Ázsiában a Sárga-folyó (Huang-ho) menti nagy kiterjedésű löszhátakon sztyeppek vannak. A lösztalajok a szél tevékenysége révén keletkeztek. Sivatagok és félsivatagok húzódnak Közép-Kínától és Mongóliától kezdve egész Közép-Ázsián át az Arab-félszigetig. A sivatagok talajai terméketlenek, gyakran sok sót tartalmaznak. A szegényes növényzet lehetővé teszi a kecskék és a tevék tenyésztését; a magasabb fekvésű területeken, ahol valamivel több a nedvesség, juhokat tenyésztenek. Kis-Ázsiát, a Kaukázuson túl és Kelet-Ázsia nagyobb részét a szubtrópusi tájak közé soroljuk. Ezeken a tájakon például teacserjét, gyapotot és citrusnövényeket termesztenek. A szavannák Ázsiában főleg a Hindusztáni-félszigeten (Elő-India) terülnek el. Állatvilága nem olyan gazdag, mint az afrikai szavannáké. Termékeny fekete- és szürketalajait azonban az ember sokkal jobban kihasználja mezőgazdasági célokra. Itt él a bengáli tigris. Trópusi erdők, esőerdők és monszunerdők főleg Dél- és Délkelet-Ázsia szigetein, a Maláj-félszigeten és az Indokínai-félszigeten (Hátsó-India) nőnek. Az ember a partvidék vörös és vörössárga talajait mezőgazdaságilag hasznosítja. A parttól távolabbi belső területeken az erdők megőrizték az eredeti állapotukat és összetételüket (teak), valamint állatvilágukat (majmok – makákók, gibbonfélék, orangutánok). Az indonéz szigetvilágnak néhány szigetén Ausztráliára jellemző állatok is élnek, ilyen az erszényesek közé tartozó medvekuszkusz a Celebesz-szigeten. A hegységekben megfigyelhető, hogy a növényzet és az állatvilág magassági övezetekbe rendeződött. A nagy népsűrűségű területeken az emberek általában kedvezőtlenül alakították át a tájat. Az erdei természeti tájak védelme (főleg az esőerdők és monszunerdők meg a mérsékelt éghajlati öv erdeinek, sztyeppjeinek a védelme) a veszélyeztetett állatfajok, például a panda, a szibériai tigris, a Prezsevalski-ló megmentését is jelenti. Azt, hogy az emberi tevékenység kedvezőtlenül hat a természetre, bizonyítja például Közép-Ázsiában az Aral-tó fokozatos kiszáradása. A Himalájában nehézségeket okoz az alpinisták túlzott érdeklődése a 8000 méteres hegycsúcsok leküzdése iránt, valamint az ottani növekvő számú lakosság erdőt irtó tevékenysége. Egy bengáli tigris Óriáspanda egy kínai pandáknak létrehozott központban Trópusok, szubtrópusok Növényvilág Állatvilág majmok, félmajmok, oroszlán, tigris, párduc, indiai elefánt és orrszarvú Monszunterületek Növényvilág Állatvilág szarvasfélék, tigris, fácánfélék Mediterrán területek Növényvilág Állatvilág kétpúpú teve, antilop, vadszamár, jak Északi területek Növényvilág Állatvilág medve, róka, farkas, szarvasfélék Tenger Növényvilág Állatvilág bálna, fóka, jegesmedve, rozmár Ázsiában több mint 4 milliárd fő él. Ez a legnépesebb kontinens. Itt él a Föld lakosságának több mint 60%-a. Ázsia lakosságának az elhelyezkedése nagyon egyenlőtlen. Túlnyomórészt a partvidéki területek sűrűn lakottak. A lakosság jelentős száma az ázsiai nagy folyamok közelében él. Ezzel szemben gyéren lakott a szárazföld belső része, továbbá a sivatagok és a hegyvidéki területek. Ázsia átlagos népsűrűsége 86 lakos 1 km²-en. Ázsia a legsűrűbben lakott világrész. A Kínai-alföld egyes részein 1 km²-re több mint 1000 lakos jut. Számos ázsiai országban különféle problémákat okoz a lakosság számának a gyors növekedése. Ezeknek az országoknak a kormányai ezt különféleképpen, főleg gazdasági intézkedésekkel igyekeznek megoldani. Például sokoldalú előnyökben részesítik azokat a családokat, amelyek kis létszámúak, művelődési programokat szerveznek stb. Ázsia lakosságát két nagy rasszhoz (emberfajta) soroljuk. Délnyugat-, Dél- és Észak-Ázsiában a fehér rassz képviselői vannak túlsúlyban, Ázsia többi részén pedig a sárga rassz. A legnépesebb nemzetek: a kínai, a hindu, a bengáli, az indonéz és a japán nemzet. Ázsia régi civilizációk őshazája, ezért számos világvallás innen származik. Némelyik, például a kereszténység és a judaizmus, elterjedt Európában és fokozatosan további világrészekben is. A buddhizmus, a hinduizmus, a sintoizmus és a taoizmus Ázsia egyes részein a legjelentősebb vallások. A világrész déli részén főleg az iszlám terjedt el. Délnyugat-Ázsia csaknem valamennyi országának a lakója ennek a hitnek a híve. Jelentős ez a vallás Dél-Ázsiában (Pakisztán, Banglades) és Délkelet-Ázsiában is (Malajzia, Indonézia). Sok muzulmán él Indiában is. Ázsia lakosságának a többsége vidéken él, és mindenekelőtt mezőgazdasággal foglalkozik. Fokozatosan növekszik a városi lakosság részaránya. Az emberek főleg a nagyvárosokba költözködnek. Ennek ellenére az összes lakott világrész közül Ázsiában, hasonlóképpen mint Afrikában, a városi lakosság részaránya a legkisebb (kb. egyharmada). Csak Japánban és Izraelben jelentős a városi lakosság túlsúlya. Néhány ázsiai nagyváros, például Sanghaj, Tokió, Peking, Kalkutta, Mumbai, Jakarta, a világ legnagyobb városai közé sorolható. Kína, Japán, a Koreai Köztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Kelet-Ázsiában terül el. Belső-Ázsiában fekszik Kína egy része, Mongólia (melyet gyakran Kelet-Ázsiához is sorolnak), valamint Afganisztán és az egykori Szovjetunió köztársaságai közül Kazahsztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán, Türkmenisztán és Tádzsikisztán. Az utóbbiakat összefoglaló néven Közép-Ázsiának is nevezik. A Belső-Ázsia kifejezést ugyanakkor gyakran csak Mongóliára és Kína nyugati felére használják. A térség eltérő természeti feltételei befolyásolják a lakosság elhelyezkedését. A hegyvidéki jellegű, illetve sztyeppés Közép-Ázsiában a száraz éghajlat, valamint a nyár és a tél közötti nagy hőmérsékleti különbségek nem kínálnak kedvező életfeltételeket az emberek nagyobb csoportjai számára. A Csendes-óceán peremtengerei közelében elterülő térségek sűrűn lakott területek, sőt a Kínai-alföld egyes részein már a túlnépesedés figyelhető meg (Kína, Japán).

Európa Földünk egyik kontinense, amelynek határai nyugaton az Atlanti-óceán, északon a Jeges-tenger, keleten az Urál hegység, az Urál folyó és a Kaszpi-tenger, délkeleten a Kaukázus és a Fekete-tenger, délen pedig a Földközi-tenger. Európa Ázsiával együtt alkotja Eurázsiát, amelynek Európa a nyugati egyötöd részét teszi ki. Terület szerint Európa a második legkisebb kontinens, 10 508 000 négyzetkilométerrel, amivel kissé meghaladja Ausztrália területét. Így az összes szárazföld közel egytizenötödét teszi ki. Népesség alapján a negyedik helyen áll Ázsia, Afrika és Amerika után. 2001-ben Európa népességét körülbelül 666 és fél millió főre becsülték, ami a Föld népességének egyhetede. Az európai civilizáció a gyarmatosítás és az európai népek kivándorlása révén más kontinensekre is kiterjedt, így az európai kultúrkör fogalma Európán kívül az észak-amerikai geopolitikai régió, valamint Ausztrália és Új-Zéland kultúráját is magában foglalja. Homérosz szerint az Európa név (görögül: Ευρώπη, ejtsd: európé) eredetileg Közép-Görögország neve volt. Később egész Görögországot így nevezték, végül i. e. 500 körül a Görögországtól északra fekvő összes területet is. Az Európa szó eredetét leggyakrabban a görög eurüsz (széles) és opsz (arc) szavakra vezetik vissza. Más vélemények szerint a szó sémi eredetű, és az ereb (naplemente) szóból eredhet – közel-keleti nézőpontból a nap a nyugaton elterülő földek mögött nyugszik le. Egyébként a szintén hasonló latin eurus szó a keleti szelet jelenti. A görög mitológia elbeszélése szerint Európé föníciai királylány volt, akit Zeusz bika alakjában rabolt el. Európa a Föld északi és keleti félgömbjén elterülő kontinens. Kis része átnyúlik a nyugati félgömbre is. Rajta halad át a kezdő hosszúsági kör. Keleten szorosan összefügg Ázsiával. Közös nevük Eurázsia. A kontinens Észak-, Dél-, Nyugat-, Kelet- és Közép-Európára osztják. Európa partvonala a legtagoltabb a kontinensek közül. Nagy félszigetei: Skandináv-, a Pireneusi-, az Appennini- és a Balkán-félsziget. Szárazföldre benyúló legnagyobb tengerei: a Balti-, az Adriai- és az Égei-tenger. Szigetei közül az Atlanti-óceánban a távolabb fekvő Izland és a Brit-sziget a legjelentősebbek. A Földközi-tenger szigetei közül a legnagyobbak: Korzika, Szardínia és Szicília. A Balti-tenger legnagyobb tengeröble a Botteni-öböl. Európa partjait a Skandináv-félszigeten és Brit-szigetek ÉNy-i vonalán hosszú, keskeny, mély, meredek falú, elágazó tengeröblök: a fjordok csipkézik. Völgyeiket eredetileg a folyók rajzolták ki. A jégkorszaki jégtakaró tengerbe nyúló gleccserei tovább mélyítették a völgyeket, és ezek a jég elolvadása után öblökké váltak. Kijáratuknál számtalan sziklasziget található. Egészen más a Balti-tenger partvidéke, ahol a tenger építő munkát végez. A lapos parton a hullámok kifutnak a szárazföldre. A partok előtt lerakott hordalékokból homokgátak -turzások - keletkeznek. A turzások néhol tengeröblökké zárnak el: ezek a lagúnák. A partra sodort homokot a szél munkálja tovább. Dűnékbe halmozza, és – növényzet híján – tovább is vándoroltatja. Ismét más képet mutatnak a partok az Atlanti partvidéken. Itt a magaspartokat a tengerjárás és a hullámverés állandóan pusztítja. Európa legrégebbi területe a Balti-ősföld. A földtörténet folyamán merev kéregdarabként állt ellen a szerkezeti mozgásoknak, de erősen lepusztult. Így ásványkincsei a felszín közelébe kerültek, ezért könnyen bányászhatók. Ilyenek a vasérc, nikkelérc, rézérc. Az ősföld kőzetanyaga a Finn-tóvidék területén bukkan a felszínre. Az óidőben óceánok semmisültek meg, és hatalmas hegységrendszerek emelkedtek a Föld felszínén. Legnagyobb ívük a Kaledóniai- és a Variszkuszi-hegységrendszer volt, amely ma a legtöbb európai röghegység alapja. Peremük övezetében gazdag kőszéntelepek képződtek. A kontinens óidőben keletkezett, ma már rögökre töredezett, lepusztult hegységei: a Skandináv-hegység, a Brit szigetek hegységei, a Francia-, a Lengyel-, a Német-középhegység, a Cseh-medence peremhegységei, a kontinensválasztó Urál és hazánkban a Velencei-hegység. A középidő ismétlődő tengeri elöntései során Európa területén vastag üledékrétegek rakódtak le. Befedték az ősföld egyes részeit, belegyűrődtek a felboltozódó hegyláncokba, kitöltötték a medencéket. Belőlük később lépcsős felszínek is kialakultak. Az időközben visszahúzódó tengerek öblei a folyók alföldekké töltögették fel. A középidő üledékes kőzetei: a homokkő, a mészkő és a dolomit. Ekkor keletkezett a kősó, a kőolaj, a földgáz és a szárazföldeken a bauxit is. Az újidő harmadidőszakának legnagyobb eseménye az eurázsiai-hegységrendszer felgyűrődése volt. Hegységei Európában: a Pireneusok, az Alpok, az Appenninek a Kárpátok, a Dinári-hegység, s Balkán-hegység és a Kaukázus. A harmadidőszakból származnak a kontinens legnagyobb barnakőszéntelepei, de ekkor képződött a kőolaj és a földgáz túlnyomó része is. Az újidő negyedidőszakában a felszínt a kontinens északi részén többször is előrenyomuló jégtakaró formálta. Vastagsága néhol a 2000 m-t is meghaladja. Legnagyobb kiterjedése idején lenyúlt az é.sz. 50°-áig. Lassú mozgásával lecsiszolta a felszínt, és tómedencék ezreit mélyítette ki. Így alakultak ki a Skandináv-hegység jég gyalulta fennsíkjai, a Kelet-európai-síkság hátságokkal tarkított tökéletlen síksága és a Finn-tóvidék. Délen a jégtakaró visszamaradt törmelékei halmozódtak fel a morénavidékeken. Ilyen területek a találhatók a Kelet-európai-síkság északi részén, a Germán-alföldön és a Lengyel-alföldön. A hidegre forduló éghajlat alatt a jégtakaró környéki magashegységek a hóhatár alacsonyabra kerülése miatt szintén eljegesedtek. A területekről lecsúszó gleccserek és a jég csiszoló munkáját csipkézett hegygerinceik, merész csúcsaik máig is őrzik. Az erős, száraz szelek a jégtakarótól délre fekvő síkságokon hatalmas porfelhőket kavartak. A leülepedő porból később lösztakarók képződtek. Ilyen van pl.: a Kelet-európai-síkság déli részén. A szél a folyók hordalékkúpjából kifújt homokot is elszállította, szétterítette vagy futóhomokként vándoroltatta. Az utolsó jégkorszak után a jég súlyától megszabadult kontinens emelkedni kezdett. Ez módosította a partvonal lefutását. Fokozatosan kialakultak a mai alföldek és a vízhálózat is. Izland szigetét a lemezhatárok nyugtalan földjeként is szokták nevezni. Izland Európa második legnagyobb szigete. A tűz és jég országaként is szokták emlegetni. Területe az Észak-atlanti-hátság tengerszint fölé emelkedő nyúlványán született: az Eurázsiai- és az Észak-Amerikai-tábla távolodó lemezeivel. A lemezmozgások miatt nyugtalan föld 140 tűzhányóból kb. 30 ma is működik. Legnagyobb vulkánja a Heklának és társainak a kitörései nemcsak a belső lakatlan területekre, hanem a part menti vidékekre is lávát és hamuesőt zúdítanak. A sok apró gejzír és egyéb meleg forrás is a vulkanizmus következménye a szigeten. A kőzetek közötti repedésekbe beszivárgó víz ugyanis - a felszín közeli forró vulkáni anyagok hatására - gyorsan felmelegszik, és a mélybe jutva nagy nyomás alá kerül. Időszakonként aztán forró szökőkútként, gejzírként tör a magasba. (Meleg vizükkel melegházakat, szabadtéri fürdőket fűtenek és energiát termelnek.) A sziget a jég országa is (Izland= jeges föld). Területének több mint tizedét hatalmas gleccserek borítják. A rájuk hulló lávától megolvadva gyakran hatalmas árvízeket okoznak. Európa folyóinak többsége az Atlanti-óceánba és a Földközi-tengerbe, illetve melléktengereikbe viszi vizét. A nyílt óceánba ömlő folyók általában tölcsértorkolatúak, míg a Földközi-tengerbe igyekvők deltát építenek. Európa legnagyobb folyója a Kaszpi-tengert deltatorkolattal elérő Volga. Vízgyűjtője, a Kelet-európai-síkság keleti része lefolyástalan terület. A síkság másik két folyója, a Dnyeper és a Don a Fekete-tengerbe ömlik. Közép-Európa fő folyója a Duna. Közel 3000 km-t fut be, míg deltája eléri a Fekete-tengert. Nyugat-Európa két leghosszabb folyója a Rajna és az Elba. Az előbbit csatorna köti össze a Dunával. Az Atlanti-óceánt közvetlenül éri el a Loire és a Tajo. Dél-Európa Földközi-tengerbe ömlő folyói általában kisebbek. Közöttük legjelentősebb a Rhône, a Pó és az Ebro. Európa területén sok a tó. Északon a jégvájta mélyedéseket töltik ki. A kelet-európai síkság legnagyobb tava, a Ladoga-tó is így keletkezett. A magashegységekben található apró, kristálytiszta vizű tavak, a ,,tengerszemek,, medencéit is jég vájta ki. A jégárak morénasáncai gátolták el az Alpok peremén Európa legszebb tavainak füzérét. (Tagjai pl.: a Garda-tó, a Largo Maggiore, a Comói-tó.) Süllyedékben keletkezett Közép-Európa legnagyobb tava, a Balaton. Európa mérsékelt övezetében a nyugati szelek hatása a szárazföld belseje felé egyre csökken. Emiatt módosul a természetföldrajzi tényezők változásának általában É-D-i iránya. Az óceáni éghajlatú tájakon, az Atlanti-óceán partvidéke a természetes növénytakaró a lombhullató erdő tölgyesekkel, bükkösökkel. Helyükön ma már többnyire rétek, legelők szántókat találunk. Az erdők alatt barna erdőtalajok képződtek. Az állatvilág a szárazföldi éghajlatú tájakkal jórészt azonos. A folyók bővizűek és egyenletes vízjárásúak. Az óceántól távolodva, kelet felé az éghajlat nedves kontinentális. Az óceáni éghajlatnál melegebb nyarak, hidegebb telek jellemzik. A csapadék kevesebb, és a legtöbb nyár elején hullik. (Hazánk éghajlata is ilyen.) A természetes növénytakaró a lombhullató erdő, mely a szárazföld belseje felé ligetes mezőségekké ritkul. Állatvilágát sünök, vakondok, pockok, mókusok, egerek, nyulak, őzek, vadmacskák adják. Jellemző talaja: a barna erdőtalaj. A belső területeken a száraz kontinentális éghajlat alakult ki. Itt már nagyobb az évi közepes hőingás, a csapadék pedig egyre kevesebb. A természetes növénytakaró az erdős és füves puszta. Alattuk mezőségi talajok (feketeföld) képződtek. A kontinentális területek természetes növénytakarójának helyét ma már többnyire szántóföldek foglalják el. A folyók vízjárása az egyenlőtlen csapadékleoszlás miatt, ingadozó. A meleg mérsékelt övben Európában mediterrán éghajlat van. A nyár forró és száraz. Ősszel és télen az óceán felől fújó nyugati szél csapadékot hoz. A folyók a száraz időszakban szinte kiszáradnak, télen áradnak. A természetes növénytakaró, a keménylombú erdőket sok helyen kiirtották. Helyüket szúrós, örökzöld cserjék foglalják el. A erdők alatt fahéjszínű talaj és terra rossa (vörösföld) képződött. Az állatvilág átmeneti jellegű, fajai a szomszéd területekkel azonos. Európa hideg mérsékelt övének tajga éghajlata a sarkkörtől délre húzódik. Ez a Föld legnagyobb összefüggő területű fenyőerdeje. A 30–40 m magas, oszlopszerű vörös- és cirbolyafenyők között különféle prémes állatok (coboly, hermelin, ...), ragadozók rejtőzködnek. A kontinens viszonylag kis területén, a sarkkör tájékán megtalálható a hideg övezet és természetes növényzete, a tundra is. A magashegységekben hegyvidéki az éghajlat. Sok európai állatfaj nálunk őshonos, de nem mindegyik európai állat (földközi-tengeri vakond, pávaszemes gyík, mór teknős, barlangi vakgőte, szirtifogoly, pireneusi pézsmacickány stb.). Hazánkban a legtöbb madárfaj védett, viszont minden hüllő- és kétéltűfaj védett. Európa kulturális és gazdasági fejlődése egészen a bronzkorig nyúlik vissza. A nyugati kultúrák forrásának általában az ókori görögöket tekintik. A Római Birodalom évszázadokon keresztül birtokolta a kontinens mintegy felét. Bukása után a fejlődés hosszú időre szinte teljesen megállt, abban a korban, amit a felvilágosodás gondolkodói a sötét kornak, a mai történészek pedig egyszerűen középkornak neveznek. Ebben az időszakban kis közösségek, például kolostorok őrizték féltve a nehezen megszerzett tudást. Ez a korszak a reneszánsszal ért véget, amikor a felfedezések és a tudomány fejlődésének korszaka következett. A 15. századtól az európai nemzetek – különösen Spanyolország, Portugália, Franciaország és Anglia – hatalmas birodalmakat építettek, afrikai, amerikai és ázsiai gyarmatokkal. Az ipari forradalom Európában a 18. században kezdődött, és általános gazdagodáshoz, valamint a népesség növekedéséhez vezetett. A második világháború után, egészen a hidegháború végéig, Európa két nagy politikai és gazdasági tömbre osztódott: kommunista országokra Közép- és Kelet-Európában, és kapitalista országokra Nyugat-Európában. 1990 körül a kommunista blokk felbomlott. Európa területét a délről és keletről érkező bevándorlók kezdték benépesíteni. Afrikából mintegy 200 000 éve érte el a kontinens a mai ember (Homo sapiens) első nagyobb terjeszkedési hulláma. Az Ázsiából ideáramló embercsoportok 60-80 ezer éve telepedtek de a földrész területére. A kontinens népessége az újkor elején csak lassan növekedett. A háborúk, a járványok ugyanis folyamatosan tizedelték a lakosságot. A 18. század ugrásszerű ipari fejlődés az életkörülmények jelentős javulást eredményezte. Csökkent a halálozási arány, a népességszám pedig gyors növekedésnek indult. A legerősebb népességgyarapodás idején, az 1900-as években már Európában tömörült a világ népességének 1/4-e. Azóta azonban ez az arány fokozatosan csökken. Sok európai országban - köztük hazánkban is - már fogy a lakosság, és korösszetétele inkább az idősebb korosztály fele tolódik el. A kontinens népsűrűsége sokáig a legmagasabb volt a Földön, de Ázsia már lehagyta. A lakosság egyenlőtlenül oszlik el. Nyugat-Európa sűrűbben lakott. A városok, városkörnyékek összeolvadásával itt is létrejöttek várostömörülések (agglomerációk). Ilyen pl.: a németországi Ruhr-vidék. Alacsony viszont a népsűrűsége Észak- és Kelet-Európában. A történelmi fejlődés Európa lakosságát is igen kevertté tette. A népesség 90%-ának a nyelve mégis közös eredetre vezethető vissza: az indoeurópai nyelvre. Az indoeurópai nyelveket (szláv, germán, újlatin, albán, görög, kelta, balti) beszélők mellett más nyelvcsaládoknak (urálaltáji, finnugor) csak kisebb szigetei vannak. Az Európában élő embertípusok külső megjelenése változatos. Az északon élők magasabbak, bőrük, hajuk, szemük színe világosabb. A déli területek lakói alacsonyabbak, hajuk, bőr- és szemszínük sötétebb. A vallások közül legelterjedtebb a kereszténység. A mohamedánok a Balkán-félszigeten, a zsidók pedig egész Európában szétszórtan élnek. Nyolc ország egy és negyed millió km², 27-28 millió ember; röviden ez Észak-Európa. Területét zömében rokon népek, az egymás nyelvét értő - germánok lakják. Csupán a lakosság 20%-át kitevő finnek és lappok tartoznak finnugor nyelvcsaládhoz. Az észak-európai országok Dánia kivételével ritkán lakottak. A népesség területi feloszlása az éghajlathoz és a megművelhető földterületekhez igazodott. Életszínvonaluk magas, amit termelésük technikai színvonalának, szakmunkás gárdájuknak, minőségi termékeiknek köszönhetnek. Ehhez számos nyersanyagot és energiahordozót külföldről vásárolnak. Észak-Európa gazdaságban mindig fontos szerepe volt a tengernek, és a hajózásnak. A Botteni- és a Finn-öböl vizén kialakuló jégpáncél miatt azonban csak a nyári időszakban közlekedhetnek a hajók. A halászat, a halfeldolgozás exportképes ágazata az országoknak, amihez szorosan kapcsolódik a hajóépítés is. Az északi országok energiaszükségletük nagy részét vízerőművekből nyerik. A természeti adottságaikat (tenger, ásványkincsek, erdők, vízenergia) ésszerűen hasznosítják. Nagyfokú szakosodással, az informatikában, a hírközlésben, az internetcsatlakozások számában sok fejlett európai államot megelőznek. Norvégia a Skandináv-félsziget nyugati részén fekvő ország. Az országban a tengerhajózás évezredes múltra tekint vissza (kezdve a vikingekkel). Ma is hatalmas kereskedelmi flottát tart fönn. A tengerpartja egész évben jelentős halászterület, mert a part mentén haladó meleg tengeráramlás a hideg parti vizekkel keveredve gazdag halzsákmányt biztosít. Az Északi-tenger kőolaj- és földgázlelőhelyeit az 1970-es évektől kutatták fel. Ma Norvégia Európa egyik legnagyobb kőolajtermelője. A sok rövid, de nagy esésű folyók olcsó vízenergiához juttatja az országot. Erre épült a külföldről behozott nyersanyagokat feldolgozó alumíniumkohászat, színesfémkohászat, és elektrokémiai ipar. Egy Svéd felhőkarcoló a Turning Torso, Malmöben Svédország a Skandináv-félsziget nagyobb, keleti részén fekszik. A világháborúk pusztításaitól a semlegessége megóvta az országot, sőt kereskedelmi kapcsolatai fellendülését is segítette. Óriási monopóliumi világszerte elismertek, leányvállalataik termelése sok esetben meghaladja az anyaországban működő gyárakét. Legismertebbek: a golyóscsapágyakat gyártó SKF, az elektrotechnikai berendezéseket gyártó Asea-BB, a gépkocsigyártó Volvo, a híradástechnikában az Ericsson, a háztartási gépek gyártásában vezető Electrolux. Kiemelkedő szerepét a nemzetközi munkamegosztásban a nagy szakképzettséget kívánó, munkaigényes, sokoldalú korszerű gépiparának köszönheti. Ennek alapja a jó minőségű hazai vasérc, amelyből acélt állítanak elő. Jelentős mennyiség jut kivitelre is. Fő vásárlói a Benelux államok és Németország, ahonnan a hajók visszaútjukon kokszot hoznak. A kohászat központjai így a bányavidékekre és a kikötővárosokba összpontosulnak. A vasgyártásnál felhasználják az ócskavasat is. A vegyipar gyógyszereket és robbanóanyagokat gyárt. A főváros, Stockholm mellett üzemel a híres Nobel Művek (gyógyszer- és robbanóanyag-gyártás). A könnyűiparban a faiparé a vezető szerep. Világhírű a svéd gyufagyártás. A bútoripar (az IKEA révén) világméretű üzlethálózattal rendelkezik. Az ,,ezer tó,, országaként emlegetik Finnországot. Területének 2/3-át erdőségek borítják, ez a gazdaság legfőbb természeti erőforrása. Finnország a világ egyik legnagyobb faipari exportőre, nagy fűrészáru-, cellulóz- és papírkivitellel. A Finn-ősföld sokféle ércet, pl.: piritet rejt. Ezek feldolgozása a Botteni-öböl partján fekvő településeken történik. A finn ipar sikerágazata a telekommunikációs rendszerek gyártása, települése, üzemeltetése. A Nokia a mobiltelefonok gyártásában szerzett világelsőséget. Dánia az Északi- és Balti-tenger közti Jylland-félszigeten, és az attól K-re elterülő két nagyobb és több száz kis szigeten foglal helyet. Dánia természeti adottságai a mezőgazdaság számára kedvezőek. területén a 19. század végére kialakult a dán szövetkezeti mozgalom. A föld a parasztok tulajdona, rajta egyénileg gazdálkodnak, de a vetőmagot, műtrágyát, gépeket a szövetkezet biztosítja, mely a termékek feldolgozását és értékesítését is elvégzi. A gazdálkodóktól elvárják a kiváló minőségű árukat, így azok versenyképesek a világpiacon. A dán parasztság korszerű művelési módot (agrotechnikát) alkalmaz. Ezt magas színvonalú szakoktatás és szaktanácsadó szolgálat is segíti. A mezőgazdaság vezető ága az állattenyésztés. A nemesített szarvasmarhák célszerű takarmányozással magas tejhozamúak. Jelentős a sertés- és baromfitartás is. Állati termékekből - hús, tej, tojás, tejtermékek, baconszalonna - az ország kivitele számottevő. Az ipar a kevés nyersanyagot, de nagy szakértelmet és jelentős beruházásokat igénylő ágazatok képviseli, pl.: műszerek, számítógépek gyártása. A Brit-szigeteken két ország fekszik: a kisebb Írország és nagyobb területű Egyesült Királyság. Az Egyesült Királyság fő energiahordozói a kőolaj, a földgáz, a feketekőszén és a hasadó anyagok (pl.: uránérc). A kőolajat és a földgázt az Északi-tengerből nyerik. Szállításuk tenger alatti vezetékeken, illetve tankhajókon történik. A kőszén nagy részét a Pennine-hegységből, és más hegységekből nyerik. A villamosáram termelésében a legnagyobb szerepet az atomerőműveknek tulajdonítják. A vas- és színesfémkohászat üzemei a szénmezők közelében és a kikötővárosokban, pl.: Glasgow-ban találhatók. A legnagyobb ipari központ Közép-Angliában Birmingham. A szénbányászat és a rá épülő hagyományos iparágak sz utóbbi évtizedekben sokat veszítettek a jelentőségükből. Az ágazat hanyatlása sok gondot jelent: pl.: munkanélküliséget, elvándorlást. Ezen a munkások átképzésével, adókedvezményekkel támogatott korszerűsítésével próbálnak enyhíteni. Ennek nyomán a nehézipar hagyományos szerkezete is átalakult (szerkezetváltás). A feldolgozóipar legfontosabb ágazata a gépipar. Hazai alapanyagra, jól képzett szakmunkásgárdára épül. Belföldi és külföldi piacra egyaránt termel. Nagyfokú szakosodása és a gyártmányok kiváló minősége jellemzi. A brit gépjárműipar üzemeinek egy részét külföldi (amerikai, japán, német) cégek vásárolták meg. Az előállított autók fele külföldön talál vevőre. Az elektronikai, elektrotechnikai ipar korszerű termékeit (pl.: híradástechnikai, számítástechnikai, orvosi elektronikai eszközöket) a főváros környékén és az egyetemi városokban állítják elő. A vegyipar a kikötővárosokba települt. Műanyagot, festékeket, gyógyszert gyárt. Nyersanyagai a kőolaj, a földgáz, a kőszén és a kősó. A textiliparban egyre fontosabb műszál is a vegyipar terméke. A könnyűiparban a textilipar a legfontosabb ágazat. Hazai nyersanyaga a gyapjú. A gyapotot külföldről szerzi be. A legjelentősebb központja Manchester. Az angol farmok jól felszerelt, sok műtrágyát, nemesített vetőmagot használó gazdaságot. A szántóföldi termelés főleg DK-en jellemző. A megtermelt árpa, búza és burgonya fedezi a hazai szükségleteket. Jelentős a városokat ellátó zöldség., gyümölcs- és virágkertészetek szerepe. Az ÉNy-i és É-i országrész legelői az állattartás területei. Nagy-Britannia Európa legjelentősebb juhtenyésztő országa. Emellett fontos szarvasmarha, hússertés, pulyka és versenyló tenyésztése is. A mezőgazdasági termesztési érték nagyobb részét az állattenyésztés adja. Az ország alapvető élelmiszerekből szinte önellátó. A La Défense ultramodern pénzügyi negyede Párizsban Nyugat-Európa legnagyobb országa Franciaország. A vegyipar a behozott nyersanyagokat a kikötővárosaikban, a hazaiakat a bányák körzetében dolgozza fel. A foglalkoztatásban és exportban egyaránt fontos a textilipar szerepe, amely Lyonban és Párizsban összpontosul, de üzemei az ország egész területén megtalálhatók. Párizs a kozmetikai és a divatipar első számú világközpontja is. (Híres divatcég pl.: a Dior, és Pierre Cardin.) A szolgáltatások egyre bővülő gazdasági ágat jelentenek. Sok munkahelyet biztosítottak az utóbbi évtizedekben, különösen a női munkaerő foglalkoztatásában. A tengerpartok, az ország kulturális kincsei, a főváros, a Loire-menti kastélyok, a gyógyfürdők, az Alpok a turizmus legvonzóbb - fontos beviteli források. Franciaország mezőgazdasága változatos ághajlatának megfelelően igen sokszínű. A mezőgazdaság termékeiből jelentős jut kivitelre. Az országban a növénytermelés és állattenyésztés egyaránt jelentős. Termékei közül exportcikk a gabona, a szőlő és a bor. A szőlőtermesztésben Franciaország Olaszországgal vetekszik a világelsőségért. Az előállított bor nagy része konyak és pezsgő formájában kerül a világpiacra. A szántóföldeken északon a cukorrépa és a burgonya, délen a napraforgó termesztése a jellemző. A zöldség- és gyümölcstermelés főleg a nagy hazai igényeket elégíti ki. Az állattenyésztés jelentősége a tekintélyes méretű állatállománynak, valamint a takarmánytermelő területeknek köszönhető. A csatornák, szélmalmok, tulipánok, sajtok és a fapapucsok hazája Hollandia. Az Északi-tenger partján fekszik, a Hollandalföldön és mélyföldön. A hollandok évszázadok óta küzdenek a tengerrel, gátakkal és csatornákkal. A holland mezőgazdaság vezető ága az állattenyésztés. A kitűnő tejelő fekete-fehér fríz fajtájú tehernek az év nagy részében a szabadban legelnek. Az állatok tejhozama igen magas, amit a tervszerű fajtanemesítésnek és gondozásnak is köszönhetnek. A szántóföldek nagyobb részen termelt takarmánynövények is az állattartást támogatják. Az Ijssel-tó és a Rajna közti termékeny területen zöldség- és virágkertészetek sorakoznak. A földgázzal fűtött üvegházakból egész évben friss zöldségfélék szállítanak a bel- és külföldi piacokra. A vágott virágok, virághagymák és -magvak kivitele is jelentős. Az ország középnyugati részén lévő hatalmas, patkó alakú városodott terület a Randstad. Az üzemek többsége két nagy kikötővárosba - Rotterdamde és Amszterdamba - és néhány hajóval is elérhető kisebb városba tömörült. A legtöbb iparág külföldi nyersanyagokat dolgoz fel, és a késztermékek nagy részét is külföldön értékesítik. Nemcsak Európa, hanem a világ legforgalmasabb kikötővárosának számít Rotterdam. Bár az ország gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi központja a főváros, Amszterdam. Az Európai Parlament épülete Brüsszelben Belgium az Északi-tengertől DK-i irányban található, Hollandia szomszédságában. Az ország mezőgazdasági központja Flandria. Termékeny talaján főleg ipari növényeket, a városok körül kertgazdaságokban zöldségféléket, virágokat és almát termesztenek. Ezen a tájon alakult ki az ország jelentős textilipara. Szőnyegszövésben és kivitelben ma is első Európában. A táj déli részén épült a főváros, Brüsszel, a NATO és az Európai Bizottság székhelye. A kikötővárosai közül Antwerpen jelentősége a legnagyobb. Vegyipar (kőolaj-finomítás, gyógyszer- és fotokémiai ipar - AGFA) sok szakképzett munkaerőt foglalkoztat. Gyémántcsiszoló üzemei világhírűek. A Meuse-folyó mentén 30–50 km-es sávban hatalmas nehézipari övezet húzódik. Belgium gépgyártásra a nyersanyagigényes ágazatok és a korszerű fegyvergyártás jellemző. A törpeállamok után Európa legkisebb területű országa, Luxemburg. Ma az Eu-ban itt a legnagyobb az 1 főre jutó GDP értéke. A főváros, Luxemburg az EU második legfontosabb központja. Az Európai Parlament titkársága, az Európai Unió Bírósága, beruházási bankja, pénzügyi és statisztikai intézményei külön negyedbe tömörültek. Mellettük a biztosítótársaságok csoportosulnak, hírnevet teremtve a kis országnak. Az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) 1957-ben hozta létre a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK). Franciaország, Olaszország, és a Benelux államok. 1994 óta Európai Uniónak nevezik. 2007-ben 2 új taggal bővült, így jelenleg 27 ország a tagja. A tagállamok gazdasági együttműködésének jellemzői: Az EU-n belüli kereskedelemben megszűntek a vámok és a mennyiségi korlátozások. Más országok felé azonosak a vámtarifák. Egységesek a minőségi követelmények. Szabadon áramolhatnak a tőke, a munkaerő és a szolgáltatások. Az EU-országok lakosai bármely másik tagállamban letelepedhetnek, munkát vállalhatnak. A szakképzettség kölcsönösen elismerik. ( A külső országokból érkező vendégmunkásoknak nincsenek ugyanilyen jogaik.) Egységesen támogatják a mezőgazdaságot. Saját termékeiket védik az EU-n kívüli országokkal szemben ( pl.: vámokkal, behozatali korlátozásokkal stb.). Tudományos kutatási programjaikat összehangolják. A tagországok adórendszerét egységesítik, 2002 óta fizetőeszközként a közös valutát, eurót használják. A gazdasági egységnél sokkal nehezebb a politikai egység megteremtése. Ez a távolabbi jövő feladata. Az EU országainak gazdasági fejlettsége eltérő. Így az egy főre eső GDP is nagy különbségeket mutat. Az egyes országok és régiók között fennálló fejlettségi különbségek mérséklése, a kevésbé fejlett térségek felzárkózásának elősegítése nagyon fontos feladat. Az EU országaiban magas az egy főre jutó energiafelhasználás. Energiagazdaságuk főleg kőolajra épül, de az olaj árának változásai szükségessé tették más energiahordozók felhasználását is. Így több országban nagy jelentőségűek az atomerőművek és a vízerőművek. Az energia felhasználását ésszerűen korlátok közé próbálják szorítani (pl.: kis fogyasztású autók, energiatakarékos technológiák és háztartási gépek elterjesztése). A régiók iparvidékek nyersanyaglelőhelyei fokozatosan kimerülnek, a mélyművelés drága. Így sok esetben gazdaságosan a nyersanyag behozatala. Ezek feldolgozása a kikötővárosokban összpontosul. Ilyen ágazat a kőolaj-finomítás, a fémkohászat. Emiatt a hagyományos iparvidékek válsággal küzdenek, ezzel szemben a kikötők övezeteire a fellendülés jellemző (p.: Hollandiában Rotterdam). Az EU kiadásai között igen nagy súllyal szerepes a mezőgazdaság. Támogatási rendszer biztosítja az elmaradottabb térségek felzárkózását. Egységes felvásárlásaival pedig a világpiaccal szemben is segítséget nyújt a gazdáknak terményeik értékesítéséhez.